Alapinfók
Útvonalak, költségek
Légitársaságok
Célállomás információk
| Az easyJet-sztori |
| 2008. augusztus 03. vasárnap, 13:01 |
|
A narancssárga cég története 1996-ra nyúlik vissza. Egy görög ciprióta milliárdoscsemete alapította, aki ki akart lépni apuci árnyékából és valóra váltani saját álmát. Összejött neki: az easyJet Európa második legnagyobb fapados cége, Stelios Haji-Ioannout pedig a brit királynő a következő szavakkal ütötte lovaggá: emberek milliói számára tetted elérhetővé az olcsó repülést. Egyetértünk, Böske. Az easyJet városhoz közeli reptereket használ, árai kissé magasabbak, mint a Ryanair-é és a Wizz Air-é, a személyzet talán itt a legudvariasabb és jókedvűbb. Az easyJet pont a legjobbkor indult, sikerében pedig igen nagy szerepe volt annak, hogy Stelios senkit sem ismert a légibizniszben, így lazán kihagyta a jegyértekesítésből az ügynököket. Eleinte csak telefonon árulta a jegyeket, majd a leghamarabb fedezte fel az internetben rejlő lehetőségeket. A cég izgalmas történetéről egy teljes fejezet szól a Fapados forradalom könyvben, ebből következik egy kis ízelítő:
"Az első easyJet-gép 1995. november 10-én elindult Lutonból Galsgow-ba. Mai szemmel nézve viccesen hangzik, de Stelios igen büszke arra, hogy továbbfejlesztette a Southwest-modellt. Kelleher cégének gépein ugyanis mindig is ingyen adták a mogyorót, az easyJet-nél azonban ezért a rágcsálnivalóért is fizetni kellett, kemény fél fontot. S noha a Ryanair egy hónappal korábban indította be Stansted-Prestwick járatát, Stelios állítja: a fapados utazást ő hozta be Angliába, mivel minimális szolgáltatás ekkor még járt a Ryanair utasainak is. Az easyJet gépei azonnal 80 százalék körüli töltöttséggel üzemeltek, a gépek oldalára hatalmas számjegyekkel rápingált telefonszámon egyre többen hívták a cég foglalási központját. Aztán következett az, amire számítani lehetett: a konkurensek levitték az easyJet szintjére, 29 fontra áraikat, az utasok pedig érthető módon elkezdtek velük repülni – mégis sokkal kényelmesebb és olcsóbb Heathrow-ról indulni, ingyen kajálni a gépen és gyűjteni a pontokat a törzsutasprogramban. A töltöttség visszaesett, a cég gondban volt. Stelios számított az árharcra, de arra nem, hogy minden konkurens lép és hogy milyen hamar. Az alacsony költségszint miatt az még nem volt baj, hogy olcsón adták a jegyeket, de az igen, ha nem tudta a gépeket megtölteni. Tovább csökkenthette volna az árat, de nem lett volna értélme: azt is lekopírozták volna a konkurensek, akik más útvonalaik profitjából kényelmesen finanaszírozták veszteségeiket. Viszont azzal ő is költségszint alá került volna, garantálva a veszteséges működést. Ezért Stelios a nyilvánosságot célozta meg. Készíttetett egy felmérést, amiből kiderült, hogy még igen kevesen hallottak a cégről. Ezért aztán benyúlt a mellényzsebbe és 1 millió fontot költött el reklámokra. Újságok, tévé, rádió, minden narancs színű lett néhány hétre, s hamarosan elkezdődtek azok az akciók is, melyekkel ingyenreklámot csinált magának a cég. A reklámkampány nyomán újra égtek az easyJet vonalai, köztük leginkább a 0990 29 29 29-et hívták az utazni vágyók – ezt a számot azért szerezte Stelios, mert 29 fontos legalacsonyabb árára utalt. Az utasok gyorsan megtanulták, hogy a 29 fontos jegy csak a leggyorsabbaknak jut, ahogy a gép telítődik, következnek a 39, a 49, az 59, végül a 69 fontos jegyek. A konkurensek azt látták, hogy a feneketlen pénztárcájú Stelios beindítja járatait Aberdeen-be, majd már 1996 tavaszán megveszi a cég első saját tulajdonú gépét. Az árháború folytatódott, de a tele gépek és az alacsony költségszint miatt az easyJet nem veszített sokat. A piaci szereplők a Southwest-hatáshoz hasonló jelenséget tapasztaltak: azzal, hogy az árak hirtelen megfeleződtek, az utaszám nem csak a duplájára nőtt, hanem annál nagyobb mértékben – végeredményben a légitársaságok bevétele nőtt, igaz, ehhez több járatot kellett üzemeltetni.Az easyJet negydik célállomása külföldi város lett. Stelios alapreceptje szerint nagy forgalmú, ugyanakkor magasan árazott útvonalakat keres, s ez a leírás akkor a London-Amsterdam útvonalra illett szerinte a legjobban. Az első napon 39 pennyért adták a jegyeket, de ezt követően is a nagyok által alkalmazott ár harmadát kérte csak az easyJet. Hollandiában reklámra sem kellett sokat költeni. A fedélzeti újságba olyan kuponokat helyeztek el, amin a holland nemzeti légitáraságnál, a KLM-nél lehetett tiltakozni a magas árak miatt. Ezt sok utas kitöltötte, az easyJet-stáb pedig elvitte a KLM-központba. Természetesen nem fogadták őket, de a holland televíziók vezető hírként tálalták az eseményt. Az easyJet az amsterdami viszonylat megnyitásával lényegében kijelölte az utat saját magának. Schipol Európa negyedik legforgalmasabb légikikötője, nem pedig egy kisváros szerény infrastruktúrával ellátott reptere 100 kilométerre a holland fővárostól. Az easyJet tehát teljesen más stratégiát választott, mint a Ryanair. Utóbbi oda indított járatot, ahol a legolcsóbb volt leszállni, tök mindegy, hol van az – ha olcsó lesz a jegy, úgyis jön az utas. Stelios viszont azt mondta, oda repül, ahová az emberek valójában utazni akartak: be a a nagyvárosokba. Amint az a következő évek során kiderült, mindkét stratégia működik, azonban úgy tűnik, a Ryanair-é sokkal nagyobb nyereséget biztosít. Az easyJetnek mindig is meg kellett fizetnie a drága repülőterek díjait, ezt azonban teljes mértékben nem tudja a jegyárakban érvényesíteni. Ennek ellenére a 2000-es tőzsdei bevezetéskor kiderült, hogy két évvel az első gép felszállása után, 1997-ben az easyJet már nyereséget termelt. A társaság szinte hetente jelentette be új útvonalait és adott le újabb és újabb megrendeléseket 737-esekre. Az easyJet-modellről is nagyon gyorsan bebizonyosodott tehát, hogy működik, hamarosan azonban egy újabb szerencsés időzítés is a cég segítségére sietett. Noha 1997-ben Stelios még szkeptikus volt az internet nyújtotta lehetőségekkel kapcsolatosan, gyorsan kénytelen volt revidiálni állspontját. A cég első honlapja 1997 áprilisában készült el, s hamarosan feltettek rá egy új telefonszámot, amin a foglalási központ elérhető volt. A cég vezetői meglepve látták, hogy milyen sokan hívják a csak a weblapon fellelhető számot, ezért gyorsan eldöntötték, hogy online foglalásra is alkalmassá kell tenni az oldalt. Az első netes jegyeladást 1998 tavaszán regisztrálták az easyjet.com-on, s az online értékesítés aránya a következő nyárra átlépte az 50 százalékot. Az easyJet lett az első légitársaság a világon, mely több jegyet adott el online, mint telefonon, s szintén a cég nevéhez fűződik az a rekord, hogy elsőként adott külön kedvezményt az internetes vásárlásokra."
|
Minden a fapadosokról
