Egyik nap kifelé British Airways, másnap vissza Wizz. Ha már így alakult az üzleti út Londonba, álljon itt egy kis összehasonlítás. Mivel tud többet a hagyományos légitársaság, melyiken kedvesebb a személyzet, hol nincs egyetlen szendó sem a gépen? Ha összegezni akarunk, minden menüpontban lenyomja a British a Wizz-t, így a választás a kettő között azon múlik, hogy mekkora az árkülönbség a jegyárban. Embere válogatja, hogy kinek mennyit ér meg a nagyobb kényelem, mi max akkor mennénk British-sel, ha 10 ezer forint alatt maradna az árkülönbség retúr. Ilyet viszont még sose láttunk, mert mindig leázarta a Wizz a jegyeket annyira, hogy ne legyen kérdés a választás.

ODA: BA 

A BA-ra is online csekkoltunk. Nem mintha kötelező lenne, de ki akartuk használni a kényelmet, amit fapadosnál nem tudunk: maguk akartuk választani az ülőhelyet. A rendszer felkínált valami szart (szárnynál középső ülés), persze, ahogy azt Móricka elképzelte. Át is írtuk jobbra hátul ablakhoz, mivel tudtuk, hogy ha a szokásos leszállási irányt kapjuk ki, esély van egy London belvárosa feletti ejtőzésre.

Szekunál nulla sor, gyors átjutás. A szokásos Telenor igyenwifi a SkyCourt-ban nem működött, kénytelenek voltunk a Malév VIP lounge wifijét használni, még épp elég erős volt a jel. A beszállítás későn indult, 15 perccel az indulási idő előtt. Beszállás utashídon át, de rém lassan. Kurvára ráér mindenki, egy Ryanairt kétszer ki-be ürítenek, mire itt mindenki a helyére került. Persze az íreknél folyamatosan ugatják, hogy nyomás, leülés, ne szarakodjon senki, itt vigyorgás, uram így, hölgyem úgy. Ahogy azt kell.

Öreg fapados motoros számára luxus ülés, nini, csak nem elfér a lábam? Teljesen más érzés ezekben az ülésekben ülni, szó mi szó. Aztán a gurulás, felszállás már ugyanaz, ehhez nemigen lehet kényelmi pluszt hozzátenni. Amit mi nagyon szeretünk és nincs a fapadoson, az a folyamatos útvonakijelzés az ülések feletti kis tévéken, így aztán tudtuk, hogy Prágát nézhettük meg jól felülről. De addigra már túl voltunk a reggelin, egy fél fogra sem elegendő baconos szendvicsen. Adtak hozzá egy 1 decis narancslét, aztán elfelejtették megkérdezni, hogy egyéb ital kell-e. Ha nem ettünk volna felszállás előtt, landoláskor már kopogott volna a szemünk. Szóval a kaja egy nagy nulla.

Utasszórakoztatás-képpen a kapitány dalolt egyszer az útvonalról, meg a fősztyuvi is közölt plusz infókat. Érdekes volt, hogy repülési és időjárási infót is a fősztyuvi mondott, meg azt is, hogy érdemes figyelni, jól látható lesz London belvárosa. Ezt mondjuk nélküle is észrevettük volna, ezért akartuk jobbra ülni. Többször bejelentette a várható leszállási időt is, de összevissza, nagyban különböző adatokat. Azt is mondta, hogy a nagy forgalom miatt köröznünk kell leszállás előtt (ez itt rendszeres), aztán 2 perc múlva kiderült, hogy mégse kellett. Ez így már sok is volt infóból. Főleg, hogy az időjárásra napost mondott, de amikor kijöttünk a terminálból, már szépen esett.

Az igaz, leszálláskor épp nem volt alacsony szintű felhőzet, a gép gyönyörűen körberepülte a belvárost, közelről láthattuk az óriáskereket, a Temzén a hidakat, a Hyde Parkot, a Buckingham Palotát, satöbbi. Ez gyönyörű volt. Aki tehát Heathrow-ra repül, jobbra üljön ablakhoz.

Leszállás után kb. 5 perces sor volt az útlevél-ellenőrzésnél, de a csomagra hosszan várni kellett. Valamit elkettyintettek, mert csak a pesti gép motyói késtek, 30 perccel a hajtóművek leállítása után jöttek csak meg.

VISSZA: WIZZ

A gép 20.25-kor indult, a 6 órai easyBus 10 font volt, a fél hetes csak 6. Természetesen megvettük az utóbbit, majd felszálltunk a korábbi buszra. Időnként kérdezik az olvasók, hogy mennyire lehet eltérni attól a járattól, amire foglaltunk, nos a jegyre rá van írva, hogy előre és hátra is egy-egy járattal, max. 1 óráig, s ha van hely. Mivel este alig megy már gép, elég nyilvánvaló volt, hogy bőven lesz hely a 6 órai buszon, nem aggódtunk. Ráadásul nem is ott szálltunk fel, ahonnan vettük (Victoria), hanem a Marble Arch-nál. Simán ment, 10-en lehettünk a buszon. Az easyBus (pontosabban Greenline) pontosan kiért 19.10-kor. A buszon volt wifi, néhány idióta kérdés megválaszolása után már lehetett is netezni (pl. jellemezze 3 szóban a Greenline-t. Mi ez, beszabadult egy pszichológus hozzájuk?)

A wifi jóvoltából elolvastunk néhány hírt a telefonon és megnéztük, késik-e a gép. A miénkkel nem volt baj, de a prágai Wizz-re cancelled volt kiírva. A reptérre kiérve álltak is az elkeseredett emberek sorba, hogy átírassák jegyeiket. Ez megaszopás, az okát nem tudtuk meg, örültünk, hogy a pesti géppel semmi gond.

Szeku gyors volt és problémamentes, a szokásos 1 fontos Galaxy csokik megvétele után irány a kapu, a szokott 20-asnál távolabb, a 25-öshöz kellett menni. Ücsörgés, beszállás sétával az utolsók között, a gép közepén voltak még dupla helyek. Sőt, valakik átültek, mert maradt töküres sor is, oda gyorsan át is pattantunk felszállás után. Töltöttség csak 80% körül volt.

A lábhely a megszokott kritikán aluli, főleg a BA után szenvedés. Újabban azért drukkolunk, hogy régebbi gép jöjjön, azokon nagyobb a lábhely és hátra lehet hajtani az ülést. Ez az egyik legújabb volt, a felszálláskor még nyomorogtunk. (A szakértők biztos megmagyarázzák, hogy ugyanakkora a lábhely a Wizz régebbi és új gépein. Lehet, de hogy nem ugyanannyinak érzi az utas, az is biztos. Az újnál még egy szaros üdítőt se lehet letenni, mert megszűnt, illetve átalakult az ülészseb, szóval kényelemben jobb a régi, az újak majdnem olyan kényelmetlenek, mint a Ryanair-gépek. Sőt, ha a térdünket fel akarjuk kínunkban tenni, még rosszabbak is, mert a Ryannél egyenes az üléstámla, a Wizznél meg ott az elcseszett újságtartó.)

A személyzet kényszervigyorgott, de látszott, hogy fáradtak. Nyomták a melót persze tisztességgel, becsúszott egy poén újra a biztonsági bemutatóba is. Aztán ettünk volna egy szendvicset, hogy megnézzük, jobb, vagy rosszabb, mint a BA-n. De kiderült, nincs egy darab se, semmilyen. Azért ez elég gáz, kis túlzással 10 kidobott szendón kevesebbet buknak, mint amit egy eladotton nyernek, annyira drága. Fel lehetne jobban is tölteni. Szilágyi János kapitánynak még a büdös életbe nem hallottuk a hangját, most se szólalt meg, elsőtisztje se. Ezen kívül semmi érdemleges, leszállás délről, majd szerencsére nincs busz, séta a terminálhoz.

A parkolóból rögtön jött a kisbusz, profi szolgáltatás, gyors fizetés. Két napra a parkolás 2500 forint volt, máskor is használjuk. 

ÖSSZEGZÉS

A beszállás a leosztott helyek miatt kényelmesebb a BA-nál, de a tökölődő utasok miatt nem gyorsabb. A Wizznél is mindig van néhány hülye, aki megáll a folyosón és elkezd úgy pakolni, hogy senki se férjen el mellette, aztán 100 utas meg áll a lépcsőn, szerencsére az utastársak és a személyzet is beszól, ha valaki nem veszi észre magát. A személyzet kedvesebb volt a BA-n, az utastájékoztatás nagyságrendekkel jobb kijelzőn és szóban is. A Wizznél csak a szükséges minimum hangzott el. A BA-s szendvics nem volt rossz, de semmi extra és nagyon pici, nagyjából étvágycsinálónak kéne használni. A Wizz nem létező szendóját persze így is verte. Az ülés a BA-nál kényelmes, lábhely jó, Wizznél elég kényelmetlen, lábhely minősíthetetlen még egy átlagos 180 centisnek is.

Persze 2-3 órát ki lehet bírni benne, a kérdés az, hogy mennyit ér meg az utasnak a nagyobb kényelem, amit a BA nyújt. Az, hogy Heathrow-ra jár és nem Lutonba, nyilván előny, de nem akkora, mint sokan hiszik. Egyrészt onnan indulni macerásabb, többet kell gyalogolni, nagy, messze vannak a kapuk. Persze a város közelebb van. LHR-ről reptéri gyorssal 30 perc a belváros, de az irreálisan drága. Metróval nagyjából 1 óra a Piccadilly Circus. LTN-ből ha nem kell sokat várni a vonatra, rövid shuttle busz-vonat combóval 45 perc alatt a King's Crosson vagyunk, easyBus/Greenline-nel a Baker Street forgalomtól függően 45-70 perc, Victoria 65-90. Akinek sok ideje van, de kevés pénze, próbálja ki az easyBus/Arriva járatát Watford Junction és Luton reptér között, mindössze 1,5 font a jegyár. Watfordból/ba sima helyi tarifás busz is megy Londonba/ból, vagy az Overground, emelt tarifával. Július elején ezt is teszteljük, majd beszámolunk róla.

Visszatérve a döntésre: nekünk egy retúrjegyben max. 10 ezer forint pluszt ér meg, hogy a BA kényelmi extráit élvezhessük. A BA-nál 50 ezer forint alatt gyakorlatilag nincs jegy, a Wizznél lúzer, aki nem talál 16990-ért, vagy olcsóbban egy útra. Ha ebből az árból indulunk ki, viszont csomagot viszünk, meg nincs Wizz-kártyánk, akkor a Wizz retúr is rögtön 50 ezer forint közelébe ugrik, így döntési helyzet adódhat. Szerencsére van Wizz-kártyánk, csomagot nem viszünk és kivárjuk, míg 10 ezer alatt, vagy max kicsivel felette árulja a Wizz a jegyeit. Ezért aztán nem valószínű, hogy magánutazás keretében a közeljövőben BA-val reppenünk kedvenc városunkba.