Történt egy szép napon, hogy 4 embernek akartam jegyet venni a Ryanairnél Bergamoból Gironába. Nem meglepő módon 3 jegy volt olcsósítva, egészen konkrétan 7 euróért. A 4. jegy már 20 euró volt, a genya rendszer pedig ha 4-et foglal az ember, mind a 4-et 20-ért számolja. Alapesetben egyszerű a megoldás, megveszünk 3-at olcsón, majd a negyediket egy új foglalás keretében drágábban. Sajnos esetünkben ez nem működhetett, mert 1 felnőttről és 3 gyerekről volt szó. Jött az ötlet: vegyük meg az olcsó 3-at, majd teszteljük le a Ryanair call centert azzal, hogy miként lehet egy gyereknek önmagában foglalni, vagy hozzáadni őt egy meglevő foglaláshoz. A teszt sikerült, csak közben tiszta ideg voltam és a gatyám ráment. Szerencsére még így is megérte.

A prekoncepció az volt, hogy mivel normál magyar vonalról angliai nemzetközi hívás plusz 0.15 font percenként a díj, szóval biztos nem úszom meg 10 perc várakoztatás alatt. Ehhez képest az első alkalommal már 8 perc után felvették, s a névegyeztetés után az ügyintéző megkérdezte, hogy tudok-e magyarul. Kiderült, hogy a debreceni call centerbe futott be a hívás, innentől a probléma felvázolása és a válasz nem tartott tovább 3 percnél. A lényeg, hogy a gyereknek is kell egy új foglalást csinálni, mintha felnőtt lenne, aztán újra hívni a call centert, ahol összevezetik a másik foglalással, melyen a felnőtt van.

Rendben, vegyünk még egy jegyet. Volt még 2 hónap az útig, vártam pár napot, megint lett 3 jegy 7 euróért, 1-et megzsákoltam. Így aztán főleg marhaság lett volna az elején darabjáért 20-at adni. Nem volt más hátra, mint újra hívni az ügyfélszolgálatot és kérni az összevezetést. Első próba. 5 perc, semmi. 10 perc, semmi, csak az idegesítő géphang, hogy sok a hívás, várjak. 12 felett már kezdett a bicska kinyílni a zsebben, tudva, hogy lassan 2 ezer forintot fizettem és még mindig semmi. Elkezdetem azon agyalni, hogy le kéne rakni és akkor próbálni újra, amikor talán kevesebb a hívás, de mielőtt cselekedhettem volna, 16 perc környékén a vonal bontódott magától. Ez szívás.

Második kísérlet. Öt percben határoztam meg a limitet, ha addig nem veszik fel, leteszem. Eltelt, letettem, megint kidobtam majdnem egy ezrest. Pár nappal később kísérlet az ügyfélszolgálati nyitvatartás elején, eredmény ugyanaz. Következő ötlet, próbáljuk meg hétvégén, hátha kevesebb a hívásuk. Vasárnap délután újabb elcseszett 5 perc. Aztán zárás előtt 15 perccel még egy próba, s csodák csodája, 2 perc után felveszik. Nagy örömömben kapásból azzal kezdtem, hogy mondhatom-e magyarul, a vonal végén meglepődés, miért beszélné ő a nyelvet. Maradunk az angolnál, problémaismertetés után az új gyerek összes adatát el kellett betűzni az útlevélszámtól a lejáratig, lényegében megcsinálta az ügyintéző neki a becsekkolást. Majd megnyitotta a másik foglalást, amin a felnőtt volt és odacsatolta - állítólag, mert ennek a mi papírjainkon semmi nyoma nem volt. Mindegy, összesen 10 perc alatt megvolt az ügyintézés (az ügyintéző angolja sem volt túl erős, néhány perc után úgy érződött, mintha román akcentussal beszélt volna), vagyis a 2 perc várakozás után ezt a hívást talán megúsztam 2 ezer forint alatt.

A telefonszámla még nem jött meg, de az biztosnak tűnik, hogy sikerült nagyjából annyit eltelefonálnom, mint amibe a 4 jegy összesen került (28 euró vs. 7-8 ezer forint). Ez azért gusztustalan. Persze tudom, Skype-pal és hasonló olcsó telefonálós megoldásokkal jócskán csökkenthető biztos a költség, de az elérhetetlenség, a várakoztatás mennyisége önmagában is elég felháborító. És ezek átlagos napok voltak, semmi törlés, fennakadás a cég forgalmában.

Következtetés nagyjából annyi adódik, hogy mindenképpen el kell kerülni, hogy az ügyfélszolgálatra szoruljunk. Sajna az e-mailt nem ismerik, faxon és ezen az emelt díjas vonalon lehet velük kommunikálni, utóbbi előnye, hogy válaszolnak is a kérdésekre. Összességében megérte a teszt anyagilag is, de pár nap elteltével csak az maradt meg, hogy soha a büdös életbe nem akarom őket újra hívni.