Az elmúlt hetekben egy szép nagy karácsonyi-szilveszteri utazást tettünk, ennek beszámolójával tér majd vissza az élők sorába a fapadosinfo. Előzetesként azonban egy jó tanács: mindenki szigorúan tartsa be a kézipoggyász méretére vonatkozó szabályt, aki a Wizz Airrel Budapestről utazik. Ennyire kemény utasszívatást még sose láttunk, mint amit indulásunkkor produkáltak a földi kiszolgálók. Több utas is fizetett, mint a katonatiszt, lényegében a megengedettnél minimálisan nagyobb bőrönddel. Mások persze közben másfélszer akkora pakkal ügyesen átcsusszantak. Szóval úgy szar a rendszer, ahogy van.

Sokáig magasról tettek a Wizznél a kézipoggyászok méretére, aztán érezhetően elkezdték a szigorúbb ellenőrzést. Ettől függetlenül rengetegszer láttunk olyat, hogy a kedves utastársak akkora cuccokkal jöttek fel a gépre, mely egyszerűen nem fért be a felső csomagtartóba. December 21-én viszont Ferihegyen olyan kicsi gurulós bőröndre is követelték a 60 eurót, mely két paraméterében is fele akkora volt, mint a megengedett méret, ám picivel vastagabb volt 20 centinél, ezért tulajdonosa nem tudta beleerőszakolni a mérő rekeszbe.

Természetesen a szabályok betartását pártoljuk, de ha a Wizz ehhez ragaszkodik, minden gépe órákat fog késni. A gond az, hogy a rekeszeken egy milliméter ráhagyás sincs, márpedig a 20 centis vastagságon minden 2. pogyó fennakad. Korábban lemértük, a Ryanairnél is 20 centi a határ, de a rekesz 23 centis, van egy kis ráhagyás. Aki abba nem teszi bele, fizessen is, de a Wizznél necces a dolog.

Az előttünk induló brüsszeli gépnél legalább négyen fizettek, egy hölgy nem akart, vagy nem tudott, zacskóba pakolta át a cuccait, azt vitte a gépre, majd otthagyta a majdnem üres és amúgy kicsi gurulós bőröndjét. Miután a  gép elment, egy rendőr jött és vitte el.

A mi beszállításunk úgy zajlott, hogy az első kb. 20 utasnál semmit se néztek, mert mindkét celebis hölgy a beszállókártyákkal molyolt. Utána viszont egyikük kiállt csomagosokat basztatni és a következő 10 ember egytől egyik próbálhatta is bele a cuccát a rekeszbe. Minden másodiknak nem fért, ment a próbálkozás, indult az átpakolás, a sor meg leállt. Mikor nagy nehezen odaértünk, ketten már fizetéshez készülődtek, de a mi csomagjainkat is le akarta mérni a szigorú domina.

Ekkor már akkora káosz volt, hogy 5-en álltak sorba a rekeszhez, s egyszer csak a másik hölgy mondta, hogy ne tököljünk, menjünk a buszhoz. A másik felülbírálta, követelte a rekeszezést, de a beszkártyákat ellenőrző újra intett, hogy menjünk. Húztuk is a belünket ezerrel, a továbbiakat persze nem tudjuk. Azt viszont láttuk, hogy azért a gépre csak felhoztak megint a miénknél sokkal vastagabb cuccokat a végén, egy idő után nyilván nem lehetett mindenkit lepróbáltatni.

Leszállás után, már tét nélkül lepróbáltuk és hát volt olyan motyó, amivel évek óta utazunk és még soha nem próbáltatták bele, mert nem nagy. Viszont igaz, hogy a Wizz-rekeszbe nem tudtuk belenyomni, a Ryanairébe simán, az easyJetében meg lötyögött - utóbbinál persze a hivatalos méret is nagyobb.

Az a nagy büdös helyzet, hogy ez így teljesen igazságtalan. 2 centi miatt 16 ezer forintra lehúznak kis bőröndösöket, mások meg átviszik a 30 centi vastag motyót simán. Sokkal egyszerűbb lenne simán a feltűnően nagy motyókra vadászni, minden gépen van ilyen legalább 10, ezek tuti nem mennek bele a rekeszbe, bárhogy nyomják, lehet egyből büntetni. 

Utóirat: visszafelé Lutonban le se szarták a cuccok mérését, de ez régóta így van.