A hosszú pünkösdi hétvégét egy négy napos kiruccanásra használtuk ki, erről következik a beszámoló. A Ryanair hozta formáját, a pesti reptéren egyrészt kemények voltak, másrészt hülyék, Gatwick pedig az utolsó pillanatban bukta be csúnyán, hogy a kedvenc reptereink közé kerüljön. Az írásból kiderül az is, hogyan zajlott az olcsó jegyek vadászata. Összesítés: 4 repülés összesen 23 ezer forintból és nagy élmények.

Öreg hardcore fapados utasok számára talán csillagászatinak tűnhet az összeg, amit a jegyekért fizettünk, de kérjük figyelembe venni, hogy ünnepi hétvégéről volt szó. Nem annyira öreg lowcost motorosok számára talán hasznos információ lehet a jegybecserkészés sorrendje is, kezdjük ezzel. Adva volt az időpont, a pünkösd. Ünnep nálunk és Bank Holiday Írországban is. A célpont Killarney, az egyik legszebb hely Írországban. Program részben tájfutóverseny, részben egyéb kirándulások. Utozás természetesen csak kézipoggyásszal. Írországba a legegyszerűbb Ryanairrel elrepülni Budapestről, de ez dublini járat. Nekünk Cork, vagy Kerry reptere volt ideális, ezekre viszont nincs közvetlen járat Ferihegyről. Az lett volna a legjobb, ha oda is és vissza is a Budapest-Dublin járat az alap, de ez visszaútra olyan drágának látszott, hogy úgy döntöttünk, ha kevesebb pénzért lehet Cork/Kerry-London-Budapestet repülni, akkor inkább az legyen, mint a Cork/Kerry-Dublin-Budapest útvonal. Ebben persze az is szerepet játszott, hogy London nagy kedvenc, bármikor szívesen útba ejtjük.

Az tehát egyértelmű volt, hogy ideális indulójárat a péntek esti Budapest-Dublin. Nem kell péntekre szabi, egy napot inkább célszerű ellőni keddre és kényelmesen hazajönni. Az pedig régi tapasztalat, hogy péntekre, főleg ünnep előtt nem érdemes arra várni a Ryannél, hogy 10 euróra, vagy olcsóbbra akciózza ezt a járatot. Így aztán amint januárban egyszer letette 999 forint+ illetékre, le is csaptunk rá. Ez kicsivel 7 ezer forint feletti árat jelentett, jó döntés is volt, nem lett többször annyi. A verseny szombat délben kezdődött, vagy Corkba, vagy Kerrybe kellett még átjutni Dublinból. Mivel Kerry-t valamiért nem akciózták, ráadásul Corkba a menetrend is jobb volt, Corkban gondolkodtunk. Szépen megvártuk, míg a Ryanair kitolta az akciós időszakot májusra, majd azt is, hogy a 10 eurós jegyeket is lefelezzék. Amikor 5 euró+2 euró adó lett az ár, lecsaptunk erre is.

Közben a hazautat is böngésztük. Mivel a Dublin-Budapest járatokat nagyon ritkán akciózzák, ha pedig nincs special offer, akkor a magas ír adók miatt eleve 36 euróról indulnak a jegyek, ráadásul az alapár se akart 40 alá menni, úgy döntöttünk, erre nem várunk. Kizárt, hogy Ryan-jegyért 10 ezer forintnál többet fizessünk, az is ritka, ha 10 eurónál többet hajlandóak vagyunk adni értük. Így aztán a London-Gatwick - Budapest keddi járat tűnt ideális hazaútnak, már csak a menetrendje miatt is: este 8-kor landol Budapesten. Az easy árazása olyan, hogy nagyjából havonta szokott 20-30 százalékos akciókat csinálni, gondoltuk, megvárjuk a következőt. Jött is pár nap után, amikor járatunkat letették 31 fontra. Nem olcsó, de elég valószínű volt, hogy jobb már nem lesz, lecsaptunk rá. Innentől már csak az volt kérdés, hogy Dél-Írországból hogy ugrunk át Londonba. Mivel sok járat van mindig olcsón, ez már nem lehetett gond, elsőnek a pesti jegyet kellett megvenni.

Kivártuk, hogy a Ryan beakciózza a júniust, bár annyi para volt bennünk, hogy mi van, ha az ünnep hétfőjét kihagyják. Szerencsére nem tették ezt. Amint 5 eurósították a jegyeket, megvettük 15-ért - sajnos az új 10 eurós ír állami adót nem lehet kikerülni, csak nagyon ritkán. Azért, hogy hétfőn a verseny után még egy nagyot kirándulhassunk, az esti gépre foglaltunk, ami 21.30-kor indul Corkból Stanstedre. Ezzel összeállt a teljes kör, jöhetett a szállás és a transzfer szervezés.

Mivel Dublinban épp csak éjszakázás volt tervezve, reptér közeli alvóka kellett. Ultra low cost utasok ilyenkor a reptéren hunynak, mi már öregek vagyunk ehhez, főleg, hogy gyerekek is voltak velünk. A legjobb ajánlat az Express By Holiday Inn volt: 59 euró egy 3-4 fős szoba, reggelivel, a reptérről ingyen shuttle busszal. Corkban egyértelmű volt az autóbérlés, Killarney környékén a horribilis szállodaárak miatt hostelt választottunk: a Dingle félszigeten és Killarney-ben is a Paddys Palace hostelekben laktunk, 13 euróért/fő és igen elégedetten. Londonban ritkán kérdés a szállás, a Travelodge verhetetlen ár-érték arányban. Csak az volt a kérdés, hogy külvárosban 29 font/szoba, vagy belváros drágábban. Most a drágábbat választottuk, ami összefüggásben áll a reptéri transzfer kérdésével.  Amikor az ember 22.50-kor érkezik Stanstedre és másnap délután repül haza, szeretné a londoni tartózkodás minden percét kihasználni. Stanstedről kedvenc bejutási lehetőségünk, a stratfordi busz kilőve, mert este ritkán jár és a franc fog a reptéren szobrozni. EasyBus gyerekeknek drága, mert ugyanannyi, mint a felnőtteknek. Válasszuk tehát a Terravisiont, amit ugyan nem komálunk, de egyszer ki lehet bírni. Nagy előnye, hogy első megállója a Liverpool Street, ami már a belváros széle, ráadásul 5 perc séta sincs egy Travelodge. Ami épp 45 font. Nagyon kényelmes opció volt, hogy a reptéri busz lényegében a szálloda előtt tesz le, ráadásul a fejenkénti szállásdíj itt is tömegszállás-szintű volt: 15 font. A gatwicki transzfer is egyértelmű volt, mivel a vasúttársaságok újabban nagyokat akcióznak oda, vannak 3 - 4,5 - 6 fontos jegyek gyakran.

Nos akkor végre az utazásról. Első meglepi Ferihegyen: a szekuhoz vezető sorban mindenkitől megkérdezték, hogy melyik géphez megy, aki Ryanairt mondott, keményen belepróbáltatták a kézipogyót a mérőrekeszbe. Nálunk nem volt gond, pöccre jó gurulósbőröndökkel és hátizsákokkal megyünk mindig. Akinek stimmelt, kapott rá celebis matricát. A beszállításnál láttuk, hogy az útitársak nem kis része szokás szerint román útlevelet lobogtató cigányember és asszony. Érdekes, hogy ez általában így van ezen a járaton, mégse indít se a Ryan, se a Wizz Romániából Írországba járatot. Beszállításnál bemondták, hogy aki nem csak egy, vagy túl nagy bőröndöt akar felvinni a gépre, az fizethet, készítse elő a pénzt. Egy faszit félre is vágtak és kérték tőle a zsét. Na ilyet se láttunk még Ferihegyen. Amúgy a szokott nyomorgás, sajnos buszhoz. Ha már egyszer megoldották a gyaloglós megoldást, mi a túróért kellett visszatérni az elmebeteg 20 méteres buszoztatáshoz? Sebaj, épp felfértünk az első buszra, megfelelő helyezkedéssel már nem lehetett probléma a jó kis ablakos helyek elfoglalása a gépen. A horror eztán jött. Először kérték, hogy a Májer házaspár jelentkezzen. Nem volt ilyen a gépen. Aztán azt mondták be, hogy mindenki gondolja meg: esetleg nem az East Midlands-i gépre akart felszállni? Egyértelmű volt, hogy több utas volt a gépen, mint amennyinek lenni kellett volna, s mivel fél óra alatt nem tudtak rájönni, hogy miért, elkezdték egyenként újra ellenőrinzni az összes utas beszállókártyáját. Kiderült, hogy mindenki rendben van, vagyis valamit a Celebi, vagy a Celebi számítógépes rendszere kefélt el.

Egy óra teljesen felesleges baszakodás után végre elhúztak a celebisek a gépről, indulhattunk. Szerencsére slotprobléma nem volt, egyből mehettünk, amint kiderült, hogy mégsem az utas a hülye. Az óra késés megmaradt Dublinig, a repülés eseménytelen volt. Ilyen hosszú, 3 órás úton, lényegében teljesen tele gépen jön elő, hogy mennyire hiányzik az a pár apróság, amit a Ryan kispórol a gépből. Például az ülés hátrahajtása, de leginkább az ülések hátulján levő tartóháló. Roppant idegesítő kézben, vagy a földön tartani az italt, meg az újságokat. Annak ellenére, hogy szeretünk repülni, egy megváltás volt a megérkezés Dublinba. Az egyik legtávolabbi beállóhely jutott, majd negyed óra gyaloglás következett a terminálig. Noha terveztünk egy beruccanást a belvárosba, mindenki fáradt volt, jócskán éjfél után értünk a szállodába, úgyhogy ez elmaradt. A szálloda transzferbusza a távolsági buszok megállójából indul, a terminálból kilépve egyenesen menve át kell haladni egy épületen, annak a túloldalán van a buszállomás.

Másnap kiadós reggeli, a 7.30-as transzferbusz kivitt a reptérre. A cork-i fél órás út is eseménytelen volt, ez a gép is 90% feletti töltöttséggel ment, pontos érkezés. Amúgy a szekunál és a beszállításnál lazaság, senkit se érdekelt, ki mekkora és mennyi pogyót visz. Ami itt érdekes volt, hogy ezen a rövid úton is megoldották a meleg reggeli felszolgálását. Alighogy a földről elrugaszkodtunk, bemondták, hogy az egyik csőpincér felveszi a rendelést. Jött is, felírta, aztán aki kért, már süllyedés közben megkapta a meleg kaját. Közben persze hideget a kocsiról adtak bárkinek, aki kért - és fizette a borsos árat.

Kocsibérlés az Auto Europe-on keresztül a Budgetnél, két éves Nissan Micra 3 napra 71 euróért nem volt nagy érvágás.

A visszaút sem hozott sok izgalmat. Corkban is magasról tettek a kézipogyós szabályokra. Az volt kicsit meglepő, hogy már befordult a gép a parkolóhelyre, de még mindig senki se kezdett el sorbaállni a beszállításhoz. Kivételesen odaálltunk mi, na rögtön 100 ember állt be mögénk. 15 perc múlva a kb. 20 prioritys után már szálltunk is fel a gépre. Indulás kis késéssel, érkezés Stanstedre pontosan, a szokásos fanfár arról, hogy a Ryanair a legpontosabb légitársaság, mely most is időben érkezett. Itt is jó sokat kellett gyalogolni a trerminálig, de mivel Írországból jöttünk, az útlevélellenőrzést kikerülhettük a beszállókártya felmutatásával.

A Terravision busszal mákunk volt. A jegyárus csávó ugyan a szokott paraszt stílusban kommunikált, de már mejdnem tele volt a busz, amikor felszálltunk. Szerencsére kivételesen nem várták meg, hogy teljesen megteljen, néhány üres hellyel hamar elindult. Leszállás 40 perc múlva a Liverpool Street-en, tíz perc múlva már a zuhany jött, húsz perc múlva meg az ágy.

Az olcsó gatwicki vonatjegyet ezúttal a Southern vasúttársaságnál vettünk, ők a Victoriáról indulnak. Néha a First Capital Connect is akciózik, ők a London Bridge-től járnak. 4,5 fontos jegyeket vettünk a neten, a vasútállomáson elég volt a foglalásnál használt bankkártyát bedugni az automatába, már köpte is ki szép sorjában a jegyeket. Fejenként kettőt, az egyik maga a jegy, a másik egy kiegészítő jegy, melyen rajta van, hogy melyik járatra jó a jegyünk. Csak azzal lehet ugyanis utazni. Még a jegyátvétel előtt az állomás felső szintjén rögtön a mozgólépcső tetején találtunk egy pizzást, ahol felnőttnek 6, gyereknek 3 fontért volt pizzaszelet és tészta svédasztal. Itt aztán annyit zabáltunk, hogy estig ne legyen kajaprobléma. Amikor a vonat elindult, már kevesebb mint 2 óra volt a gép indulásáig, de 31 perc alatt menetrend szerint ott voltunk, bőven időben. Bevállaltunk, hogy indulás előtt 85 perccel kiérkező vonatra foglaljunk, de ebben szerepe volt annak, hogy easyJettel utaztunk. Úgy számoltuk, hogy 99 százalék feletti eséllyel simán kiérünk időben, de ha bejön a kevesebb, mint 1 százalék, akkor se fázunk úgy rá, mintha Ryanairrel, vagy Wizzel utaznánk. Nem kell ugyanis teljesen új méregdrága jegyet venni, mert az easy a gépet lekéső, de a reptéren jelentkező utast 30 euróért átírja a következő járatra.

Épp azt beszéltük, hogy milyen fasza reptér ez a Gatwick. Nagyon olcsón fél óra alatt elérhető London belvárosából, az állomástól 1 perc gyalog a terminál, nagyon kulturáltak még a klotyók is, szekunál sosincs sor és angol reptéri viszonylatban nagyon kevés szívózás az utassal. Aztán jött a fekaleves. Beszállás az 1-es kapunál. Ez egy elég kicsi szoba, ahova beterelik az összes utast. A bejáratnál van a beszállókártyák ellenőrzése. Az hagyján, hogy az utasok kb. harmadának jut csak szék, de a hőmérséklet is bőven meghaladta ott benn a 30 fokot. Mivel valami gebasz volt a géppel, majdnem háromnegyed órát szoptunk abban a hőségben, 150 ember összezárva. WC nincs. Patakokban folyt mindenkiről az izzadtság. Végül jött a várva várt beszállítás, amikoris olyan kicsi helyen kellett az egyik ajtó felé elindulni, hogy a beszállítási sorrend betartatása nem lehetett túl sikeres. Erről a helyről kérem épeszű reptér ilyen melegben ne indítson gépet. Azt pedig csak reméljük, hogy nem azért tették ide a budapesti járatot, mert úgy gondolták, hogy a szőröstalpú kelet-európainak úgyis mindegy. Szóval fuck off BAA!

Ahogy elértük a gépet, már minden rendben működött. Easy-viszonylatban ugyan nem volt túl kedves a személyzet, de például a Ryan crew-t így is messze verték. Már az, hogy magyarul is elmond mindent a magnó, meg hogy van pakolóhely, meg úgy általában is a színvilág, a gépbelső kinézete sokkal kulturáltabb útiélményt ad, mint amit az ember a Ryanairnél kap. Több mint fél óra késéssel indultunk, amiből 10 perc maradt meg a ferihegyi érkezésig. Süllyedés közben megnéztük a Dunakanyart, a Colbert hidat, aztán balra magát a ferihegyi repteret láttuk, amit aztán balra 180 fokban visszafordulva közelítettünk meg. Laikusként feltűnő, hogy mennyire finomabban landolt ez a gép, mint a másik három koppanó és igen hirtelen fékező Ryanair-járat.

Ezzel sajnos vége is lett az utazásnak. De sebaj, hamarosan jön a következő: Szardíniára jövet-menet remélhetőleg 3 légitársaság szolgáltatását is teszteljük majd június végén.