Tettünk egy újabb ír kanyart, de ezúttal nem írunk részletes beszámolót, mivel a repülések unalmasak voltak. Felszálltunk, jó nagyot aludtunk, aztán leszálltunk. A legfontosabb tapasztalatról azonban naná, hogy beszámolunk. Pozsonyban továbbra is magasról tojnak a kézipogyós szabályokra, Weezében sem volt semmi szívózás, Dublinban viszont kőkeményen szedték a 30 eurókat a lúzer utasoktól. Honfitársaink nem igazán értették a fennforgást - mindenesetre amíg ők anyáztak, mi mindent bezsúfoltunk egy pogyóba, illetve zsebeinkbe.

A szabályról már többször írtunk és a Ryanair is minden e-mailjében kiemeli: 1, azaz egy, max. 10 kilós és 55x40x20 centi méretű kézipogyó vihető csak fel a gépre. Se kis női tatyó, se laptop, se kamera, se duty-freeben vett cuccok nem mehetnek külön. Szemétség vagy nem, ez van, ez a szabály, akinek nem tetszik, mehet mással. A pogyó méretét és néha a súlyát általában még a szeku előtt ellenőrzik, az 1 darabos szabályt viszont csak a beszállításkor, mivel a duty-free boltokban sok utas feltankol ajándékokkal. Aztán ha a kapunál valaki nem fér be 1 pogyóba, az a szabály szerint perkálhat 30 eurót.  

Múlt heti utazásunkon Pozsony hozta az eddig megszokott formáját, úgy tűnt, bármekkora cuccal odamehettünk volna a szekuhoz és a beszállításnál se érdekelt senkit, hogy kinek hány csomagja van. Őszintén megvallva pont erre számítottunk, jóleső érzéssel jókora kajás kishátizsákkal sértettük a szabályt. 

Weezében zabáltunk, amennyit bírtunk, de még maradt a hátizsákból. De itt se kellett sunnyogni. A szeku előtt ugyan belepróbáltattak néhány neccesnek tűnő csomagot a rekeszbe, de a beszállításnál már senkit se érdekelt, hogy kinek hány motyója van.

Dublinban eddig azt tapasztaltuk, hogy semmi szőrözés nincs. Ez a szekunál most is így is volt, ezen felbuzdulva zsákoltunk is fincsi ír csokikat és bonbonokat olcsóér a duty-freeben. Aztán amikor indult a beszállítás, látjuk ám, hogy utasok félreállítva, vacakolás, vitatkozás, aztán előkerültek az eurók is. No, gondoltuk, ennek fele se tréfa, itt komoly szabálybetartatás esete forog fenn. Pulcsi pogyóból ki, derékra ráköt, a felszabaduló helyre csokik nagy része be. A kisebbeknek  pedig ott volt minden ryanaires utunk kötelező kelléke, a hatalmas belső zsebekkel megáldott farmerjakó. Két-három kilót simán elbír, kicsit hülyén néz ugyan ki a néhány kiló súllyal telepakolt kabát, meg fura is viselni, de pár percet ki lehet bírni így, a gépen úgyis visszapakolunk mindent eredetibe és röhögünk a Ryanair pofájába. 

Visszatérve a dublini konkrét esethez: mire odaértünk a kapuhoz, ahol négy ember is azzal foglalatoskodott, hogy mérje és számolja a pogyókat, valamint lehúzza a 30 eurókat a vétkesekről, épp egy honfitársnőnk hisztezett keményen. Előtte egy másik, angolul semmit sem beszélő magyar úr perkált keményen a laptopja miatt, de a hölgy okozott nekünk kellemes perceket. Láthatólag neki sem terjedt túl az angol tudása néhány szón, de azokat lelkesen bevetette gaz támadói ellen. "Disz is veri gud biznisz" - rikoltozta, mi pedig egyetértőleg bólogattunk, magunkban persze megjegyezve, hogy ha ismerted és betartottad volna a szabályt, neked se kéne fizetni. 

Aztán mondtak neki valamit, amiből jól kivehető volt a "keep" szó, amire honfitársnőnk többször is a "veri-veri kíp" választ ordítozta. Gondoltuk, kérünk valakitől egy szótárt, hogy rájöjjünk, mit akar, de inkább siettünk a géphez. Visszapakoltuk a csokikupacot az eredeti duty-frees zacsikba, ahogy kell, s ekkor érkezett a lázadó magyar hölgy, aki itt már anyanyelvén hőbörgött tovább. Megtudhattuk, hogy már a jegyet is nagyon drágán vette és hogy felháborító minden, meg persze soha nem utazik Ryanairrel. Aztán megint felszálltunk, aludtunk, leszálltunk.

Sok mindent nem tudunk mindehhez már hozzátenni: a Ryanairnél mindig készülni kell arra, hogy betartják az idióta szabályaikat. Mi, akik már túlestünk egy BOH-sztorin, nyilván egy életre megtanultuk ezt. Reméljük, hogy fapadosinfo-olvasót soha nem tud a Ryanair levenni a kapunál 30 euróval.