A SkyEurope csődje nyomán felbuzdultunk, hogy méltóképp búcsúzzunk el egyik kedvenc társaságunktól. Ezért aztán befejeztük a rég elkezdett és ígért beszámolót arról, hogyan jártuk meg fillérekből Szardíniát. Az eleje, a bedöglött Wizz-gép és az 5 órás késés ismerős lehet az olvasóknak, a hosszú várakozást és a ferihegyi ingyen wifit kihasználva élőben közveítettük az eseményeket. Most jön a kanyar többi része: a szervezés, a jegyvétel, valamint a ryanaires, végül a sky-os utazás rövid története.

Azért jóval felkészültebbek voltunk, mint két évvel korábban, amikor hirtelen 7 ezer forintért adott a Sky Budapest-Catania jegyeket oda-vissza. Akkor nem gondoltunk bele abba, hogy az olaszok augusztusban járnak szabira és mindenhol tömeg van abban a hónapban. Befoglaltuk augusztus közepét, aztán a gatyánkat kifizettük a szállásra. Most már taktikusan előre lecsekkoltuk az árakat és látszott, hogy június 25 előtt minden elég olcsó, július drága, augusztus pedig horror áron van. Elég egyértelmű volt, hogy június 20. tájékára lőttük be az utat.

Meglett tehát a visszaúti jegy a Sky-nál. Vártunk, várakoztunk, míg egy szép januári napon a Wizz jól letette az árakat. Vagy bergamoi, vagy treviso átszállást terveztünk, de nem akartunk hosszú reptéri várakozást. Mivel az akcióban a Wizz 2500 forintra tette le Trevisot, eldőlt, hogy arra kezdünk, ott alszunk. Persze előtte lecsekkoltuk, hogy másnap van Ryanair-gép Algheroba és Cagliariba is, már csak az a jegy hiányzott a körhöz.

Újra csak vártunk, várakoztunk, mivel Ryan barátunknak csak nehezen akaródzott beakciózni a júniust. Szerdai jegynél elég sanszos volt, hogy adja majd olcsón, láttuk, hogy áprilisra is, májusra is leviszi, szóval vártunk szépen sorunkra. Olyanniyra belejöttünk ebbe, hogy mikor először 10 eurósított, kicsit elkezdtünk hazárdírozni. Ezen a szinten általában megvesszük a jegyet, de mivel nagy esélyt adtunk arra, hogy 5-re, vagy még lejjebb teszik majd idővel, tovább vártunk. Egy hét múlva, 3 eurónál már nem szaroztunk tovább, megvettük a Treviso-Alghero jegyeket is. Szóval fejenként 8 ezer forint körülre jött ki a teljes kör, a három jegy úgy, hogy volt egy feladott pogyónk is.

Mivel a Wizzre 20 kilós pogyósúlyhatárunk volt, a Ryanre 15, tudtunk kaját-piát vinni az első napra. Itt jött be az ominózus műszaki hiba, melyet máig emlegetünk. Az öt óra késés miatt végül nem lett velencei bemenetel, következhetett a második etap. (Milyen érdekes, hogy amikor ezt írom, megint 5 órát késik ugyanez a járat - visszafelé. Annyi a különbség, hogy innen elment rendesen Trevisoba, csak egy bolgár gép szarhatott be, mert mielőtt visszajön, a pesti madár még elmegy kisegíteni egy kanyarra Szófiába. A pesti utasok meg addig ülnek Trevisoban.)

A Treviso-Alghero járat majdnam tele volt és igazából semmi emlékezetes nem történt azon túl, hogy minden flottul ment. Pontos indulás, a szokottnál udvariasabb személyzet, hangos olasz utasok. Nagyon szép volt a sziget felülről, már ereszkedő szakaszban végigrepült a gép Szardínia északi partvidékén, majd egy jobb, aztán egy éles balfordulattal jutott a siklópályára.

Szardíniáról csak annyit, hogy nagyon tetszett, vissza akarunk menni. Szállásunk itt volt, abszolút ajánlott kategória, előszezonban bőven megfizethető is.

Hazutazás előtti napon jön az sms, hogy csődöt jelentett a Sky. Jó érzés volt olvasni, mit ne mondjak. Először azt hittem, szívatás, aztán kiderült, a hír igaz, de a cég repül tovább. Így aztán megnyugodva autóztunk reggel az olbiai reptér felé. Az ajándékokkal teli bőrönd 20,9 kiló volt, összejött a profi pakolás. Aztán kiírják, hogy 1 óra késés. Na ilyenkor az ember már gyanakszik, hogy mennyi lesz a vége, de szerencsére az érkezők között is megjelent a gépünk, tudtuk, hogy ha már úton van, nagy baj nem lehet. 

Szép nagy szellős épület az olbiai reptér, jutott kényelmes ülőhely mindenkinek, kávét pedig 1 euróért adtak, ami reptéri viszonylatban rendben levő. Megnéztünk egy easyJet gépet leszállni, kiszállítani, beszállítani, majd felszállni, aztán már láttuk is, ahogy landol egy Sky-madár. Akkor még nem gondoltuk, hogy utoljára látunk ilyet. Örültünk, hogy Sky-festésű a gép, korábban ugyanis egy rozzant fehér kölcsöngép jutott. Aztán kiderült, ez a madár is a 20 évesen beszerzettek közül való, csak átfestették - pedig de szerettük a Sky új, szép, kényelmes 737NG-jeit.

A személyzet lestrapáltnak tűnt, a késést azzal indokolták, hogy az előző körben éjjel Lisszabonban csúszott meg a gép, ezt görgette tovább. A töltöttségen dobtunk egy hátast: félig se volt. Micsoda idióta árazás kell ahhoz, hogy egy nyaralójáratot nem tudnak megtölteni. Először adtak néhány jegyet nevetségesen olcsón (köszönjük), aztán viszont folyamatosan 79-99 euró volt az ár. Ezt akkor sem csökkentették, amikor látszott, hogy nem nő a foglaltság. Mi az árak alapján azt hittük, tele lesz a gép, ezért lepődtünk meg. Gondoltuk, ilyen gyenge árazócsapattal sok esélyük tényleg nincs, de azért vettünk néhány tényleg finom szendvicset, hogy ha már majdnem ingyen hazahoznak, legalább ezzel növeljük a cég túlélési esélyeit.

A gyönyörű szardínai nyárból rossz volt az elindulás, ráadásul a gép épp a felülről is igen szép Costa Smeralda irányába szállt fel. Borús, esős szeles, egyszóval pocsék időben érkeztünk Bécsbe, s amikor a reptér talán legtávolabbi csücskében beállt a gép a parkolóhelyre, feltettük a kérdést magunknak: vajon ülünk-e még Sky-gépen? Ezzel a kérdéssel a fejben néztük a 3 Sky-madarat távolodni a buszból, s mára egyértelműen kiderült: nem, ez volt az utolsó.

Nyugodj békében SkyEurope és köszönjük, hogy sok helyre eljutottunk, ahova mással nem lett volna esélyünk.