Érdekes kört nyomtunk októberben. Eleinte fogalmunk sem volt, hova megyünk, csak azt tudtuk, hogy ha van 8 eurós jegy Budapestről Dublinba csütörtökre és vissza East Midlandsről a következő hétfőre, azt érdemes becserkészni. Aztán majd kitaláljuk, hova tovább, mivel arról a vidékről sokfelé van sok olcsó jegy. Végül Mallorca lett a végállomás és nem bántuk meg. Tömegnyomor a szekunál Ferihegyen, kerékcsere Dublinban, kellemes 2 nap Mallorcán, állat kínai ebéd Leicesterben. (Szolgálati közlemény: e beszámolón kívül még 3 másik van készülőben, ezeket a következő hetekben, szombatonként publikáljuk majd, legyen karácsonyra jó sok olvasnivaló. Jön tehát a nagy csalódásunk az easyJetben, a hasznos infók Sorrentóhoz és Caprihoz, valamint a Gran Canaria 15 ezerből munkacímű opusz - nem feltétlenül ebben a sorrendben.)

A biankó név magyarázata tehát megvolt, a BUD-DUB és az EMA-BUD jegyek beszerzése után még hetekig tököltünk azon, hova repüljünk tovább. Benne volt a pakilban, hogy túra lesz a Lake Districtben, felmerült Észak-Írország és a francia vidék is, de aztán az easy olcsó jegyei Mallorcára eldöntötték a kérdést. Októberben még épp jó idő van, olcsó minden, a tenger még meleg, mi kell még. Annyi kavarodás volt még, hogy eredetileg a Mallorca-Gatwick járat volt olcsó vasárnap késő estére, de azt törölték, online gyorsan át lehetett foglalni. Luton kézenfekvő választás volt, onnan közelebb van EMA.

A ferihegyi indulás horrorisztikusra sikeredett. Ekkora tömeget, tülekedést még soha sehol nem láttunk, fél óra alatt alig haladtunk a szeku irányába, több sor is volt, mindenki ment volna a gépéhez, de a biztonságiakat ez nem nagyon érdekelte. Senki le se szarta, hogy az utasok beszállókártyáit nem ellenőrzik, úgy nyomult mindenki egymás hegyén-hátán a szeku felé, ahiogy bírt. Sehol egy alkalmazott, aki valamilyen szinten megpróbálta volna mederbe terlni az eseményeket. Illetve egyszer kijött valaki, hogy a római gép utasai menjenek előre. Ezzel Ferihegy 1. nálunk durván levizsgázott, a balkáni állapotok jelző nagyon hízelgő arra, ami volt. Sajnos két órán belül induló 6 gépet géptelenek voltak lekezelni.

Már rég beszállni kellett volna, amikor elvergődtünk a vizsgálatig és most először kinyitották, agyonvizsgálták  a netbookot, vetették le mindenki cipőjét, ment a nagy szigor. Lényegében minden gép késett a felfordulás miatt, a mienk is. Persze a gyaloglás megint nehéz lett volna a reptérnek, nyomorogtunk még a buszban is negyed órát, hogy eljussunk az 50 méterre parkoló géphez. Hátul lett helyünk, hallottuk, ahogy az egyik sztyuvisrác teljesen kiakadva mondja a másiknak, miután nagy nehezen bezárták az ajtókat, hogy röhej, 45 percig tartott a beszállítás. Szinte minden ülés foglalt volt, a töltöttség közel 100 %-os.

Miután nagy nehezen elindultunk, a lóbőr szorgos húzogatásával múlattuk az időt. A fél óra késés megmaradt Dublinig, de azért bőven elértünk még egy 41c-s buszt a város felé. A szállásunkhoz át kellett szállni egy másikra, de mivel az átszállóhelyen rögtön betértünk egy Swiss Cottage nevű kocsmába és elkezdtek sűrűn érkezni a Guinessek és a Magnersek, végül gyaloglásra kényszerültünk a Ballymun Travelodge-ig. Ez fullos szállás volt, majdnem tök új, kényelmes, olcsó. (29 eur/3 fő)

A dublini reptéren van egy új füzetecske a buszmegállóban, melyben a repteret érintő járatokról van részletes menetrendi infó, érdemes felmarkolni. Egy nap kellemes dublinozás után (voltunk a Howth félszigeten, onnan mentünk a reptérre a 102-es busszal, abszolút ajánlott a hely), jött Gatwick, szintén Ryanairrel, péntek lévén nem 1, hanem 10 eurós jeggyel. Sem a szekunál, sem a kapunál nem foglalkoztak érdemben a kézipoggyászokkal, amin azért meglepődtünk, mivel - ahogy írtuk annó -, nyáron a pesti gépnél 4 ember szívatta az utasokat ezzel. A beszállásra várva annyi vicces esemény volt, hogy állt a gépünk a flaszteren és épp az utasok orra előtt elkezdtek kereket cserélni a jobb hátsó futón. Néhány utas kissé aggodalmas képpel figyelte az eseményeket. Két órával később, a gatwicki leszálláskor sikeresen vizsgáztak új gumijaink.

Gatwicken át kellett mennünk az északi terminálra a mallorcai géphez, ami kicsit hosszabb lett a vártnál, mert a kisvonat nem járt, buszozni kellett. A gépig hátralevő időt egy nagy vacsorával múlattuk el, mivel itt McDonald's nem volt (a déli terminálon van, árulnak csóró menüt, vagyis 1-1,2 fontos hambikat is), egy drágább, de sokkal jobb kajáldában a karzaton. (ételek 8-12 font körül) De még előtte persze átestünk a szekun. Itt komolyan belerakatták a cuccokat a keretbe, mint kiderült, csak azért, hogy befér-e a motyó a röntgengépbe. Szokás szerint nagyon későn írták ki, hogy melyik kapuhoz kell menni, s persze az egyik legtávolabbihoz kellett, át egy hosszú hídon az aszfalt felett, egy különálló épületbe. A kapunál profin két külön elválaszott részre terelték az A és a B kártyásokat, így, mivel csak kézipogyónk volt és online csekkoltunk, nem lehetett gond az ablakos helyek becserkészése.

Csőről indultunk és Palma de Mallorcán is csőre érkeztünk. A sziget rejtelmeibe nem mennénk bele, pár napot megér, sőt talán vissza is megyünk majd, de nem oktberben, hanem szeptemberben. (A csúcs nálunk továbbra is Madeira és Tenerife.) Visszafelé szeku mintha nem is lenne, csomagnézés nuku, itt kb. 23 kézipogyóval is simán feljutottunk volna a gépre. Az utazás Lutonig itt is majdnem végig alvással telt, főleg hogy este 11-kor indultunk. De mivel gps-en néztük az útvonalat és feltűnt, hogy épp Barcelona felé repülünk, még megnéztük felülről a katalán főváros fényeit.

A gép pontos volt, sőt hamarabb szállt le, amire ezúttal nagy szükségünk is volt. A gép érkezése után 45 perccel ment a buszunk Leicesterbe, előre megvéve 8 fontot kóstált a jegy a National Expressnél. Repterekről ritkán van akciós jegy, amikor ezt megláttuk, gyorsan rácuppantunk. Azt azért kiszúrtuk a reptéren, hogy a Wizz Gdanskból 6 órás késéssel jött épp. A buszút persze alvással telt, Leicesterben pedig éjjel fél 4 után néhány perccel még mintegy 10 perc séta várt ránk, hogy kopogtassunk a helyi Travelodge recepcióján.

Délelőtt már csak egy kisebb körséta várt ránk a városban, illetve egy kiadós ebéd a szállodához közel talált, de kitűnőnek bizonyult kínai étterem svédasztaláról (6 font). Amúgy nem egy izgalmas hely, de minden olcsó. Itt sajna nagyon olcsó reptéri kiutazás nem kínálkozott, csak a 6 fontos busz és az 5 fontos vonat az új East Midlands Parkway állomásig + 2 font a buszra onnan. Mindkettőt teszteltük szétválva, semmi különös. A reptéren van egy jó kis modellrepcsi és szakkönyvbolt, érdemes beugrani.

A szekunál semmi extra nem volt, viszont itt kőkeményen vették a pogyószabályt a beszállításnál, a kapuban. 5-en álltak és vadásztak a szabályszegőkre. A súly nem érdekelte őket, de a méretet és az egy pogyós szabályt mereven betartatták. Pakoltak sokan, láttunk káromkodva fizetőket is. A géphez érve meglepődtünk, hogy csak 70% körüli a töltöttség, mivel a mi 8 fontos akciónk után többet nem ment 35 font alá a jegy. Túl sok erről az útról se maradt meg, de mivel gps-sel ennek is követtük a végét, beszámolhatunk róla, hogy Komáromnál léptünk be az országba, majd Bajna-Tök-Budakeszi-Budaörs útvonalon kerültük el a fővárost, hogy a szokásos balkanyar után érjük a siklópályát a ferihegyi reptér délről történő megközelítéséhez.

Jó volt, ha megint lesz ennyért jegy, megint megvesszük egy új biankó túrára.