Idén ősszel zsinórban 3 utunkat kellett újraszervezni, mert vagy járattörléssel köpött bele a levesbe valamelyik légitársaság, vagy lazán csődbe ment. Két bebukott SkyEurope-jegyünk közül az egyik történetét már megénekeltük, most jön a másik. Ezt a tökegyszerűnek induló párizsi retúrt azonban más miatt is megszívtuk - itt bizony ami el tudott romlani, az el is romlott. Kis híján a program legfőbb elemét is lekéstük, végül azért megcsináltuk, amit akartunk - igaz, drágábban, mint terveztük. Az easyJet ezekben a napokban járatta le magát nálunk igazából, de a nagyhírű francia vasútnak is küldünk egy méretes seggberúgást.

PRIMITÍVNEK INDULT 

Pedig olyan primitívnek tűnt a program, hogy előzetesen azt gondoltuk, nem is lesz mit írni róla - ehhez képst elég terjedelmes lett ez az írás.  A lényeg, hogy a Kasabian zenekar új lemezébe még a szokottnál is jobban beleszerettünk (ajánljuk is mindenkinek) és persze újra meg akartuk nézni őket koncerten. Csak brit és francia koncertdátumok voltak, adta magát az október 23-i párizsi esemény. Itthon ünnep, nem kell szabi, vissza meg jöhetünk kényelmesen szombaton, vagy akár vasárnap.

Gyorsan megrendeltük a koncertjegyet, mert várható volt, hogy gyorsan telt ház lesz - így is történt. Aztán jött a repjegyvadászat, ezúttal fix időpontra, ami mindig nehezebb. Aznapra az easyJet gépe volt reggelre meghirdetve Orlyra, délben ment a Wizz Bovéba. Azt mondtuk, hogy legalább 5 ezer forinttal kell olcsóbbnak lennie a Wizznek ahhoz, hogy a halálban levő reptérre menjünk, ez azonban nem akart megvalósulni. Volt ugyan egy pillanatig Wizz-jegy 6 ezerért, de biztosak voltunk abban, hogy az easynél is megússzuk 10 alatt, így aztán a Wizz kiesett a versenyből. Az is az easy mellett szólt, hogy korábban megy, több idő marad a városra. Vártunk, hogy jöjjön a szokásos leárazás. Jött is, s amikor megláttuk a 4400-as árat, lecsaptunk.

Ez tiszta sor volt, a visszaút volt rázós. Az easy épp a következő naptól igen magasra árazta összes jegyét, nem csak a budapestit, bizonyára a több európai országban is ekkor kezdődő őszi szünet miatt. Visszafelé amúgy sem lett volna racionális a reggeli indulás, nézelődtünk tovább. A Wizznél a vasárnapi visszaút lassan a 15 ezer forintot nyaldosta, persze ezt is rögtön kizártuk. Néztük még a SkyEurope-ot Bécsbe, annak nagyon jónak tűnt a menetrendje, szombat délután ment, s kényelmesen el lehetett róla érni Pest felé a repteret is érintő esti Orangeways járatot. Amikor 24 euróra letette a Sky ezt a járatot, megvettük a jegyet. Ez lett volna az utolsó Párizs-Bécs járat, mert másnaptól, a téli menetrend életbe lépésétől épp megszűnt (volna).

Tudtuk, hogy kockázatos a Sky, de vállaltuk a rizikót. Pár héttel később kivágták őket Bécsből, ekkor már sejtettük, hogy máshogy kell hazajönnünk. Aztán jött a csőd szeptember 1-én, s vártuk a mentőjegyes ajánlatokat. Az easy nem ajánlotta fel a Párizs-Budapestet, a Wizz igen, de épp a mi vasárnapunkra nem - nyilván jól töltődött a járat a hosszú hétvége végén. Brüsszelből viszont akadt 25 eurós mentőjegy szombatra is. Mivel régóta ki akartuk már próbálni a Párizs-Brüsszel Thalys gyorsvonatot, meglestük, mennyibe fáj a jegy. A legelső, 6.25-kor induló vonatra volt még 29 eurós, ezért gyorsan megvettük a Wizz 25 eurós mentőjegyét Brüsszel-külsőről Pestre és a vonatjegyet is hozzá. Egy nap Párizsban, kevés alvás után fél nap Brüsszelben, jónak tűnt a program.

SZTRÁJK ORLYN 

Aztán az Orly reptér csomagmunkásai gondoskodtak arról, hogy ne legyen semmi zökkenőmentes. Indulásunk előtt pár nappal nekiálltak sztrájkolni, az easy nem tudott Orlyról üzemelni. Egy ideig kétségessé vált, hogy jön-e egyáltalán a járatunk, aztán kiderült, hogy az easy sikerrel átköltözött a másik nagy párizsi reptérre, CDG-re. A weblapjukon folyamatosan lehetett követni, hogy melyik járatnak éppen hogy módosul a menetrendje, a mi gépünkról kiderült, hogy CDG-ről jön, oda is megy vissza, de reggel helyett kora délutánra módosult az időpont.

Nem volt nehéz kiszámolni, hogy ha a módosult időponthoz képest 2 órát késik a gép, már totál lekéssük a koncertet. Buktuk a párizsi napunkat, de már a koncert is veszélybe került. Gondoltuk, akkor megyünk egy nappal korábban, már péntek délután. Abból indultunk ki, hogy mivel 6 órával későbbre tolták a járatunkat, az a minimum, hogy átírják egy nappal korábbra ingyen, ha kérjük. De nem tudtuk kérni, teljesen esélytelennek bizonyultunk. Korábban tapasztaltuk, hogy törlés esetén milyen egyszerűen lehet az easy-nél online áiratkozni más járatokra, most azonban nem nyílt meg ez az opció. Magyarán úgy gondolták, hogy nem tehetünk a fél nap késésről, örüljön az utas, hogy elvisszük és ne variáljon. Nem menetrendváltozás ez, hanem késés, szóval nem adjuk meg az átiratkozás lehetőségét.

ELÉRHETETLEN EASYJET 

Próbáltunk telefonálni, de teljesen reménytelen volt a dolog. Kétszer 20 perc várakozás után feladtuk, az automata folyamatosan azt ismételgette, hogy online minden elintézhető, ne akarjunk telefonálni. De eleve közel egy óráig kellett keresni valami elérhetőséget, mert profin eldugják a számot a weblapjukon. Bármit akar az utas, előbb-utóbb azt kérni a rendszer, hogy olvasson szabályzatot, meg írjon mailt. De e-mail cím sincs, egy nagyon bonyolult felületen át lehet velük kapcsolatba lépni. Teljesen egyértelmű volt, hogy levelezni felesleges, a telefon pedig nem működik. Nyilván mindent automatizálni akarnak, mert az a legolcsóbb és nem készültek fel arra, hogy rendkívüli helyzetben az utas egyéni kiszolgálást is kérhet. Szartak az utasra jó magasról. Totális kiszolgáltatottságban voltunk, ilyet még egyik cégnél se tapasztaltunk. Egyértelmű volt, hogy a sztrájk miatti nagy kavarodás miatt sokan keresik őket, de kit érdekel? Ilyet egy valamit magára adó cég nem tehet meg az utassal, hogy napokig elérhetetlen. Az utas pedig szív, mint a torkosborz.

Eddig a napig azt mondtuk, hogy az easyJet magasabb színvonalat nyújt, mint a Ryanair, kényelmesebb is, ezért többet is szívesen fizetünk az ő jegyeikért. Október 22. óta ez megváltozott, az easyJet jó időre elvágta magát nálunk. De haladjunk tovább. Nem volt mit tenni, reménykedtünk, hogy a gép nem fog késni 23-án. Persze késett. Előző este kiderült, hogy ORY-n vége a sztrájknak, az easy elkezdi visszatelepíteni a gépeit CDG-ről. A mi járatunk még CDG-ről jött, de már ORY-ra mentünk vissza. Mi ennek örültünk, mert ORY-ról nagyon olcsó a városba a bejutás a már többször emlegetett 285-ös busszal. A reptérre kiérve előbb 1 óra késést írtak, aztán másfelet, kicsit se voltunk idegesek. Pontosabban a kijelzőkön még az eredeti, reggeli időponthoz számították a késést, vagyis úgy tűnt, hogy reggel 8 helyett indulunk délután 4-kor. Ahogy hallottuk, volt néhány utas, aki a változásról nem értesülvén már reggel óta a reptéren dekkolt. Ezen azért nem lepődtünk meg, mi is csak a weben követtük a változásokat, egyen e-mailt csak arról küldtek, hogy sztrájk van, a járat ORY helyett CDG-re érkezik. Arról, hogy mégse, illetve arról, hogy a menetrend is nagyot változott, nem szóltak.

Nagy nehezen megjött a gép, szokás szerint buszoztunk 30 métert, beszálltunk. Az online csekkin és az A beszállócsoport jóvoltából simán lett ablakos hely, a töltöttség 70% körül volt. A kapitány nagyon korrekten elmagyarázta a késés okát, a reptérváltás körülményeit, elmondta, hogy a repülési idő 1 óra 57 perc lesz. Egy perccel később elkezdte a vezető sztyuvi mondani a sztenderdszöveget, amikor azonban a repülési időhöz ért, megakadt: "a repülési idő 1 óra és ...." Majd rövid szünet után: "2 óra". Nagy röhögés az utastérben.

MÉG MINDIG A 285-ÖS A NYERŐ

Haragunk jeleként természetesen semmit se fogyasztottunk, viszont megkezdtük a hangolást a koncertre: a duty-freeben zsákoltunk egy üveg Martinit, ami gyorsan fogyott. A hivatalos koncertkezdés előtt 1 órával landoltunk Orlyn, ahol erőltetett menetben haladtunk a 285-ös megállója felé. Meglepődtünk, hogy most már normálisan ki van jelezve, könnyű megtalálni. Amikor mentünk le e lépcsőn, láttunk, hogy jön a busz, egy nagy hajrával elértük. 12 perc múlva már a 7-es metró végállomásánál voltunk, így volt arra is idő, hogy egy arab gyorsbüfében együnk olcsóér valami bűnrossz kaját.

Ahogy azt francia kanyaroknál szoktuk, szállást a Formule1 és Etap ajánlatokból választottunk. A központtól való távolság és az ár figyelmbe vételével az Issy melletti Etap nyert: 35 euró volt hármunknak. Koncert előtt nem volt idő kimenni lecuccolni, így utána még csináltunk egy gyors városnézést (Trocadero-Eiffel-torony séta nem maradhatott ki) Ezt követően éjjel 1 magasságában csörtettünk be a szállodába, még épp járt a 12-es metró, a vágállomástól kb. 12 percet sétáltunk. (A villamos közelebb visz, csak nem éjjel. Kiderült, hogy egy vadiújnak látszó lakótelepen van a szálloda, nem rég nyithatott. Nem a szokásos franciaágy+emeleteságy konfigurációban működött, külön volt a 3. ágy. Nagyon tetszett, kényelmes volt és tágas (utóbbi a galloknál nem csak a sícentrumok apartmanjaiban ritkaság), főleg ennyi pénzért.

HOGYAN SZÍVATOTT MEG A THALYS?

Nagyjából 3 óra alvás után már trappoltunk a legelső metróhoz, ami 5.30-kor indult. Átszállás után 6.05-kor már a Gare Nord pályaudvaron voltunk. Az első utunkba eső automatában megpróbáltuk jegyre váltani vasúti vócserünket, de nem sikerült. A 3. gépnél, a sokadik kísérletnél láttuk meg a feliratot, hogy csak csipes bankkártyákkal működik. Jó vicc, foglalni és fizetni engedett a mezeivel. Ekkor már 6.18 volt, 7 perc volt a vonatig. Odarohantunk a kallerhoz, mondtuk neki, mi a pálya, itt a visszaigazolás, minden rajta van, fel lehet-e szállni. Fel, mondta a bunkója, aztán majd ő jól megbüntet, utólag meg reklamálhatunk.

Futás a jegypénztárhoz, kiderült, 6.30-kor nyit. Volt 3 percünk dönteni: felszállunk, vagy nem. Utóbbit választottuk. A francnak sem volt humora vagyonokat fizetni annak a seggfej kallernak, talán még jutit is kapna belőle. Azán meg balhézzunk utólag a pénzünkért? Ahogy azt Móricka elképzeli. Addig jó, amíg a pénz nálunk van. Átgondoltuk, hogy a következő néhány vonattal is simán odaérünk Brüsszelbe. Kinyitott a pénztár, gondoltuk, elmondjuk a bakternak, hogy szarjanak sünt, de nem volt rá szükség, egyből értette a problémát és mondta, hogy intézkedik. Nála már működött a mezei ungarische mágnescsíkos hitelkártya, a gép azonnal köpte a jegyünket a pár perce elment vonatra. Ő erre ragasztott egy felszállási engedélyt a 7.55-ösre, korábbira állítása szerint nem tudott. De ezen nem volt helybiztosítás, így kénytelenek voltunk megvárni, míg elindulunk, utána kerestünk magunknak helyet a maradékból. Szerencsére volt, így megúszták, hogy komoly kárt tegyünk a vonatban. :)

Amikor már utaztunk, elgondolkodtunk rajta, hogy milyen szemétség engedni a foglalást és a fizetést csip nélküli kártyával a 6.25-ös vonatra úgy, hogy 6.30 előtt nincs lehetőség ilyen plasztiklappal a jegy megszerzésére. Jókora büntetés járna nekik, de persze mi voltunk azok, akik ezek után még cidrizhettünk az ülőhely miatt. A vonat ráadásul 20 perc késéssel indult, aztán álltunk még 10-et pár kilométerre. 29 perc késéssel értünk Brüsszelbe, a vonatban nem volt semmi különleges, aludtunk egy jót. Így összesen már két órával értünk később a belga fővárosba a vasút hülyesége miatt, mint ahogy kellett volna. Szerencsére így is volt még közel 5 óránk, mire a reptér felé indult a vonat.

CRL NEM HALLOTT MÉG VONAT-BUSZ CSATLAKOZÁSRÓL

Innentől már csak egy bosszantó dolog volt, de ez a mi hülyeségünk is. Nem néztük meg előre, hogy Charleroi vasútállomásáról mikor indulnak a buszok a reptérre. Annyit tudtunk, hogy a vonat óránként jár és a reptéri busz is. Kis naívan azt gondoltuk, hogy a kettő kapcsolódik egymáshoz. Sajna túl sokat néztünk ki a helyi közlekedésszervezőkből, 45 percet szobrozhattunk a buszra várva: vonat minden óra 22-kor érkezik, busz óra 05-kor indul. Gratulálunk. Kiírás semmi, információ sehol semmi. Maga Charleroi jó eséllyel indulhat a "legocsmányabb város, ahol jártunk" versenyen, szerencsére a reptér új terminálja nagyon rendben van.

A Wizz-gép pontosan érkezett és eseménytelen volt a hazaút. Megszoktuk, hogy cpt. Fábián soha nem beszél a néphez, e szokásán most se változtatott, az első tiszt mondott pár mondatot repülés közben. Ennyi, leszálltunk szépen és hazamentünk. Azóta reméljük, ezzel a körrel jó előre letudtuk a következő évek szívásadagjának nagy részét.