Októberi nyaralásunk egy Budapest-Bristol-Porto-Bové-Budapest kör volt, ahol Portugália volt a fő látványosság. Minden járat pontos volt, ami mázli, mert a két portói bázisú gép közül a másik megfeküdt. Hogyan utazik az angol nyugdíjas bermudában Mallorcára és mi váltotta ki belőlünk az eddigi talán legnagyobb ryanaires röhögést? Ez is kiderül a beszámolóból, plusz néhány praktikus infó a portugál tartózkodáshoz.

A fő cél tehát Portugália volt, amihez a jegyeket 2 db 1 eurós, valamint 1 db 1 forintos Ryanair és egy 15 eurós Wizz-utazás révén sikerült 5 ezer forint alatt kihozni. Az odaút tehát gyakorlatilag ingyen volt, de ehhez be kellett vállalni egy reptéri éjszakát. A szerda esti géppel indultunk, eseménytelen út volt, teljesen teli géppel. Csak kicsit cidriztek a ferihegyi beszállásnál a kézipogyókkal, de igazából átment mindenki. Éjfél előtt már le is szálltunk Bristolban (volt fanfár), jöhetett az 5 órásra tervezett reptéri alvás a 6:30-as portoi járatig. Nem sikerült.

Lehet, hogy már ott elrontottuk, hogy egyáltalán kijöttünk a csomagszalagok terméből, ahol talán ellehettünk volna még 1-2 órát, csomagra várást színlelve, hiszen még később is érkeztek gépek. Kijőve a terminál hall-ba megcsapott a jó 5-10 fokkal hidegebb levegő és ez a 10 fok körüli hőmérséklet nem is volt igazán alkalmas az alvásra. A check-in pultok terme, melybe egy kis folyosó vezetett át párnázott széksorokkal szegélyezve, jóval melegebb volt, mint az érkezési oldal, azonban ott már nem volt szabad 2-3 szék, így az átjáró folyosó félmeleg-félhideg székein kezdtük az éjszakát.

Egy-egy forró angol tea (fél liter 1.40 font az éjjel-nappali Subway-ben) ideig-óráig felmelegített, a hozzá ingyen elvehető cukor és tej is jól esett (még nagy mennyiségben is), viszont a teától még az álmosságunk is elmúlt. Ekkor telepedtek le a közelünkben tahó honfitársaink, akik fittyet hányva arra, hogy itt több nemzet fia és lánya is pihenni szeretne, félhangosan magyar rapzenét hallgattak laptopról, ami a világ minden kincséért nem akart lemerülni (lehet, hogy volt adapterük, és bedugták). Már fél 3 volt, mikor kezdtünk komolyan vacogni és percenként számolni az indulásig visszalévő időt. Ekkor elkezdett gyűlni a sor a Thomsonfly check-in pultjánál, Mallorcára induló öreg angolokkal. Furcsáltuk, mert a gép indulása 6-ra volt kiírva, és ki az a hülye, aki úgy indul nyaralni, hogy kb fél 2-kor kel, hogy fél 3-kor elsőként becsekkoljon az amúgy 6-kor induló gépre. Nos, sok ilyen volt, egész szép sor felgyűlt 3-ig, mikor kinyitott a pult.

Jöttek családok is, sokan rövid nadrágosan (miközben mi minden ruhánkat felvéve is vacogtunk) A sok ember egész jól belehelte a termet, mi pedig átültünk a Subway karosszékeire, mert az a plusz 2-3 fok, amivel ott melegebb volt, életmentőnek tűnt - igaz, itt az alvás már teljesen reménytelen volt. Közben folyamatosan néztük, hogy mikor nyit a security, mert akkor mi nyomban átmegyünk, hátha odabenn melegebb van. Mivel ez az emeleten volt, ahova nem működő mozgólépcső vezetett, a lépcső indulásától vártuk kínjaink enyhülését. A sok öreg közben felbotorkált az oda vezető fix lépcsőn, mert ott volt még egy kávézó, és eléggé belakták azt is. Az angoloknál tényleg úgy indul egy mallorcai nyaralás, hogy hajnali 3-kor bermudában beülsz kávézni a jéghideg reptéren?

Valamikor fél 4 körül, tehát a vártnál fél órával korábban kinyitott a security, hamar átslisszantunk, és bent végre aludtunk egy jót a melegben, egy viszonylag rejtett párnás széksoron. A szekun gond volt a flaskás zacskónkkal, mert az egyik nem volt resealable, és ezért nem akarták felengedni, mert hogy ez egy brit reptér, és szigorúak a szabályok. Így a vészterhes zacsi tartalmát gyorsan áttettük a másik visszazárható zacsiba, és már át is mentünk. Még azon derültem egyet, hogy az én 44-es CAT cipőm fennmaradhatott a lábamon, de a párom 36-os tipegőjét le kellett vetnie. A portói Ryanair járatnál a beszállás kicsit zaklatott volt, egyszerre két pulton is zajlott, könnyen ki lehetett előzni a fizetős priority-seket. Végül kiengedtek a betonra, és ott sorakoztattak minket pár percig. Na ez se esett túl jól az átdidergett éjszaka után. De Anglia nem is Anglia, ha nem áll az ember sorba. Persze a gép is jéghideg volt, amibe beszálltunk, de az legalább 10-15 perc alatt bemelegedett, hogy odafönn újra kihüljön. (Egyébként durva, hogy az ember ugye egy Ryanair gépre úgy száll föl, hogy szinten minden ruha rajta van (one-bag policy rulez), aztán pólóra vetkőzik kihűlni, és fél óra múlva szinte mindent visszavesz, mert olyan hideg van a gépen.)

Ez a gép is közel teltházas volt, és pontos. Egyetlen említésre méltó esemény rémlik, amiért köszönet a kapitánynak. A vicces kedvű pilóta leszállás előtt a sztanderd "cabin crew, prepare for landing" szófordulat helyett a következő rímmel szólt a személyzethez: "dollies, store your trollies". Jutalma - részünkről - nagy kacagás volt. Portóban is gyaloglós volt a reptér, pedig voltak csövek is, és volt magyar nyelvű köszöntő felirat is. A reptérről a metrónak nevezett, felettébb lassú villamossal lehet bejutni a városba, automatából lehet venni rá jegyet és napijegyet, feltöltőkártyára, mely 50 cent deposit-tal működik. Az automata mellett katonaruhás segítő áll. Fontos, hogy ha ketten vagyunk, akkor nem 2 Title jegyet kell venni, hanem külön-külön 1-et 1-et. 4 napos Portugál nyaralásukból lókoszt utasnak két szállást tudunk javasolni: Lisszabonban a Larexport Chile, ami 4500 ft/fő/éj volt kétágyas, zuhanyzós szobában, és a portói, ami kevésbé volt jó, és drágább is volt, viszont pont a(z egyik) buszállomás utcájában volt, közel a folyóhoz és a(z egyik) vasútállomáshoz, és ingyen net volt benne. Még egy javaslat: Sintrá-ba menve nem szabad sajnálni a helyi turisztikai körjáratú buszra a 4 eurót, mert a mesevárig eljutni igen jó kondit, és kényelmes cipőt igényel, ha saját talpunkon próbálkozunk. A várkertbe bejutva már nem éri meg a belső buszra a 2 euró, de a betonúton menjünk fel, mert az ösvény, ami látszólag a várhoz vezet, nekivezet a falnak, tehát zsákutca! 

Hétfőn reggel 6:30-kor indult a gépünk Porto-ból Beauvais-ba, magyarul Bovéba. Igenám, csakhogy a metró csak 6-kor kezd el járni. Így muszáj volt keresni valami más kijutási lehetőséget a kb. 15-20 km-re lévő reptérre. Találtunk is egyet, a 601-es számú buszt, ami normál körülmények között a Belvárosból indul, de a reggeli néhány járat csak pár megállóval kijjebbről. A legkorábbi és egyben - tudtunkkal - egyetlen lehetőség a félhetes gépek elérésére a Casa de Musica metróállomás mellől kb. 4:48-kor induló járat, odáig kénytelenek voltunk kitaxizni a belvárosból (6 euró). A buszon az előző nap délután vett, megfelelő zónás napijegy érvényes volt (mivel nem napra, hanem 24 órára szólt). Csak mi ketten vártuk a buszt, és már kezdtünk aggódni, hogy más nem jön, mikor megjelent egy fiatalember, így már 3-an voltunk. Picit késett a busz, kezdtük az esélyeinket latolgatni a taxifogásra, mire a srác megszólalt:   magyarok vagytok?Hát igen, a 3 magyar megtalálta a csóróbuszt, a többi nemzet fiai nyilván többet költenek reptéri taxira, mint mi a repjegyekre összesen. Pedig élmény volt a busz, lakott területen belül 100-110-zel nyomta, és csak a reptéren szállt fel rá más utas. 

A reptéri duty freeben egy kis portugeser vásárlása és géprevihető módon való becsomagoltatása után megközelítettük a Ryanair gyalogkapujait, ahol egymás mellett állt a madridi és a bovéi gép. A magyar srác a madridira várt, mi a bovéira. A madridinál már egész szép sor alakult ki a pulttal szemben, a bovéinál nem állt senki, pedig elvileg egyszerre indultak. Aztán a megsokott jelenet: egyszercsak megjelent egy 3 tagú család, beállt a pultunkhoz, és kb. 10 másodperc alatt kifejlődött mögéjük egy 100 fős sor...De ez semmi! Közben bemondtak valamit, amit nem értettünk, de a bemondás hatására a madiridi gép sora szétoszlott, visszaült, közben megismertünk néhány portugál káromkodást (vagy spanyolt), a gépük ugyanis technikás lett. (Végül 4 óra késéssel közlekedett le a járat.) A kijelzőn persze semmilyen tájékoztatás nem volt, mindenki szájhagyomány útján értesült a történtekről, a pireneusi félszigeten megszokott módon (lásd Fantomjárat Shannonba). Itt legalább volt egy Ryanair nyakkendős fazon, aki pár utast útbaigazított.

Miközben gyalogoltunk ki a mi gépünkhöz, láttuk, hogy ott áll mellettünk a másik, ami Madridba volt hivatott repülni, de csak állt, és a közelében sem volt senki és semmi. Vajon aznap reggel derült ki, hogy technikás? Nem próbálták megjavítani? Na mindegy, örültünk, hogy nem a mi gépünk, mert ha a mienk lett volna, bukhattuk volna a Bové-Budapest jegyünket. A magyar srác csak a madridi városnézését bukta el, az esti Wizz gépet nyilván elérte Madridban. A repülés Bovéig eseménytelen volt, a leszállás vizuális megközelítéssel ment, azaz elrepültünk a reptér felett, majd visszanyolcasoztunk rá (fanfár). Alig találtak nekünk állóhelyet, volt ott két másik Ryanair gép, meg egy Wizz és egy Blueair. Kijőve az érkezési konténerből, vagy sátorból, nem tudom, nekünk szegezték a kérdést, hogy hova-hova, mondtuk, hogy az induló részre, mert repülünk tovább. Mondták, hogy a-a, fáradjunk ki a parkolóba, merthogy a reptér le van zárva, mert találtak egy elhagyott csomagot, és bombariadó van.

Nosza, ki a parkolóba, ahol egyre többen lettünk. Ácsorogtunk ott vagy egy órát, közben a Ryanair gépek szépen elszálldostak, de a Wizz meg a BlueAir nem.  Ez tipikusnak tűnő helyzet: a Ryanair magasból tojik rá, hogy mi a gond a reptéren: ha az utas nem ér oda a gép ajtajához, akkor elindul nélküle, a menetrendet tartani kell. A Wizz viszont inkább késett, de nem hagyott ott utast a bovéi pusztában. Piros pont. (Legyünk optimisták: lehet, hogy a Ryan-utasokat átengedték a bombariadón - a szerk.) Mivel 5 óránk volt a délutáni Wizzig, gondoltuk bemegyünk a városba, pláne ha itt bombariadó van. Igenám, de még a terminál előtti teret is lezárták, így a buszok sem tudtak mozogni. A 9:55-ös városi buszt épp lekéstük a 10:50-esig meg elálldogáltunk a parkolóban sorstársainkkal, köztük két csajjal, akik éppen azon igyekeztek, hogy megszüntessék az egyik bőröndjüket, amihez kb. 20 réteg ruhát vettek fel, majd le, majd újra fel. Végül, ahogy kezdtünk már fázni, felkéreckedtünk az indulni még nem tudó városi buszra. Mivel city-airport shuttle volt ráírva, ami legtöbb helyen ingyenességre utal, simán leültünk, de végül vennünk kellett egy-egy 4 eurós napijegyet, ami jó volt visszafelé a normál helyijáratra is, nem csak az azt holtidőszakokban és vasárnap pótló shuttle-re.

A busz csak az után indult el, hogy a talált csomagot megsemmisítették. Ez tényleg úgy volt, mint a filmeken: egy tűzszerész tekert le és húzott ki egy madzagot, fedezékbe vonult, leguggolt, és lenyomta a kart, majd egy tompa de viszonylag nagy durranás hallatszott, és a csomag megsemmisült (látni nem láttunk semmit). Pár percre rá megindult a forgalom. 6-7 perc alatt bevitt a busz Bovébe, leszálltunk a katedrálisnál, mely ahhoz képest, hogy ez milyen kis városka, grandiózus. Kicsit le van pukkanva, a falai meg vannak támogatva, hogy ne dőljön össze, de mégis impozáns.Van a környékén több sétálóutca, sok pékséggel, kis vendéglőkkel, de mi egy 5 eurós dobozos tésztát ettünk, ez kettőnknek is jó volt, mármint árban, ízre inkább felejtős. Végül rendes helyijárattal kimentünk a reptérre, becsekkoltunk, és elmentünk WC-re is, ahol megállapítottuk, hogy ezt azóta se takarították, hogy 2 éve itt jártunk: a bovéi továbbra is a leggusztustalanabb WC-jű reptér. (Szorosan követik a többi párizsi reptér klotyói - a szerk.) 

A portugál reptéren vett bort – hiába volt duty free zacsiban lehegesztve, benne látható helyen a számlával, alig akarták felengedni, a szekus banda összes tagja megvizuálta, és sokáig tanakodtak, hogy hozhatjuk-e. Ha francia bort veszünk, biztos kevésbé szőrös szivüek JA Wizz rendben megérkezett Budapestről, és rendben vissza is indultunk. Bár ez is eseménytelen repülés volt, újra elfogott az érzés, ami több Ryanair-ezés után magába keríti az embert Wizz-en: ez valahogy egész más. Nincs az a rohanás, álladó reklámozás, kiabálás és tömeg, a sztyuvik türelmesek és kedvesek, a gép színvilága harmonikus, valahogy az egész olyan baráti és családias. Sajnos megint Monor, nem pedig a város felől szálltunk le, de az igazi gáz az volt, hogy Portohoz képest 20 fokkal volt hidegebb, és esett az eső. Végetért az októberi nyaralás.