Még decemberben tettünk egy újabb Kanári kanyart, ezúttal Gran Canariára. A reptéri alvós brigád 15 ezer alatt kihozta a jegyeket, az urizálósoknak 23 ezer lett a vége. Kicsit féltünk a szigettől, úgy hallottuk, hogy a többi szebb. De kellemes csalódás volt. Tenerife természetileg valóban vadregényesebb, de itt is jót kirándultunk. Jól esett a hosszú homokos tengerpart, de különösen a bóklászás Maspalomas homokdűnéi között, valamint a Roque Nublo "megmászása". Árban szinte itthoni szint, visszamennénk bármikor, ha télvíz idején feltöltődésre vágyunk.

Már néhányszor leírtuk, hogy mekkora szerencsétlenkedésekbe vagyunk képesek beleszaladni a repjegyekkel, de ennél a körnél igazán durvát alkottunk. Igaz, a mi hülyeségünk volt. Annyira vonzó volt, hogy már csak brahiból is hazajöjjünk 5-10 euróból, hogy elkezdtünk egy sokátszállásos verziót tervezni. Beestek 1 eurós Gran Canaria-Porto jegyek, majd 0,01-ért Porto-Girona és Girona-Bergamo. Már csak a Bergamobol hazautazást kellett intézni, s akcióra vártunk a Bergamo-Weeze és a Weeze-Budapest, vagy Bergamo-Pozsony jegyeknél, amikor bejött minden átszállós fapados utasok rémálma: menetrendmódosítás. Az eredetileg reggel 6-kor induló Porto-Girona járatot a Ryanair áttette délutánra, amivel persze rögtön lekéstük volna a továbbutazást. Borult tehát az út további része, még szerencse, hogy csak ingyenjegyeket buktunk be és nem vettük meg a Bergamo-Pozsony szakaszt. Mivel Portoból nem nézett ki másfajta olcsó továbbút, de közben 10 eurósították a Gran Canaria-London Lutont, ment a lecsóba a Kanári-Portó is, Lutonból pedig 17 fontért adott hazafelé jegyeket a Wizz.

Az odaút a csóró bagázsnál így alakult: csütörtök este Pozsony-Hahn 5 euróért, péntek reggel pedig Hahn-Gran Canaria 15-ért. A kettő között reptéri csövezés volt a terv, de hárman végül ezt nem vállalták, ők a reptér melletti szállodában kötöttek ki, összesen 69 euróért. Pozsonyba kifelé Orangeways busszal ment a banda. Az urizálók péntek reggel Lutonba repültek Wizzel, majd délben tovább Ryanairrel Gran Canariára. A Wizz-jegy 5990 forint volt, a Ryan pedig 30 font, ez utóbbi dobta meg az árat.

A reptéri banda beszámolója még késik, ide lesz majd beillesztve. (Léccilécci küldjétek már!) Az urizálók útja Londonig viszonylag eseménytelen volt, mivel egy reggel 6-os járaton mi mást lehet csinálni, mint egy méretest durmolni. Persze buszoztatás volt Ferihegyen a 20 méterre álló géphez, meg ácsorogni kellett 20 percet a buszban, de már hozzászoktunk az utasok felesleges szívatásához. A lutoni sorállás sokkal rosszabbul esett. A Wizz rendkívül profin kitalálta, hogy szinte az összes bázisáról egyszerre érkeznek a gépek Lutonba, hogy tudják cserélgeti a gépeket a bázisok között üres repülés nélkül. Ilyenkor a személyzet egy másik géppel repül haza, mint amelyikkel kijött, tiszta sor. Utas szemszögből nézve viszont ez jókora córesz. A 8 gép összes utasa majdnem egyszerre zúdul rá az útlevélellenőrzésre, mi majdnem fél órát szobroztunk az immigration előtt, mire kijutottunk.

A lutoni várakozás kellemesen tellt a Marks&Spencer Foodban vett nasiknak, illetve a színvonalas brit zenei újságoknak köszönhetően. Aztán már mentünk is a kanári járathoz. Budapest felé mindig közeli kaputól indultunk, most kikaptuk a létező legtávolabbit, az 1-es számút. Persze Ryanair. Szinte Gatwick-en éreztük magunkat, annyit talpaltunk. A szekunál nem volt különösebb szívózás, de a kapunál az egy pogyós szabályra figyeltek. De nem voltak túl szigorúak, biztos azért, mert látták a létszámot. A gépen lehettünk kb. 50-en, el lehetett feküdni a 4 órás úton. Las Palmas, a főváros felett értük a szigetet és pár perc múlva már landoltunk is Gran Canaria repterén.

Mivel csak 1 napra volt szükségünk autóra a kiránduláshoz, megvettük a sziget buszaira érvényes jegyet, vagy inkább feltöltőkártyát. Ez 15 euróba kerül és utazásokkor a sima jegyhez képest 30 százalékkal kevesebbet von le a gép, ha ilyennel szállunk fel a buszra. A terminál előtt, a buszmegállóban van automata, ami adja ezt a fajta jegyet is, viszont a legnagyobb címlet 10 euró, amit elfogad, sokat tököltünk, mire mindenki váltott és meg tudta venni a kártyát. A buszok a főváros felé fél óránként mennek, Playa de Inglés felé óránként. Aki lekési, sétáljon ki az autópálya mellé, az ottani megállóban több járat is megáll, útban északról délre.

A 15 euró leutazásával amúgy nem volt gond, mert egyik nap körbeutaztuk az egész szigetet busszal, 4 átszállással a következő útvonalon: Maspalomas-Puerto de Mogán (ott érdemes eltölteni néhány órát) - Aldea de San Nikolas - Gáldar - Las Palmas - Maspalomas. A buszok menetrendjéről egy elég jó brosurát lehet felmarkolni a turistairodákban. Az autóbérlés sem gond, egymást érik a hirdetések a turistás helyeken, szinte minden szállodában lehet bérelni, az alkalmazottak rátelefonálnak a cégre, mellyel kapcsolatban állnak és értünk jönnek. A sziget belsejébe tett autós kirándulás során tankolni kellett volna, de vasárnap zárva voltak a kutak, erre majdnem ráfáztunk. De csodás hely a Roque Nublo, ahova egy fél órás túrával lehet feljutni az autóparkolóból. Nosztalgiáztunk fenn kicsit: gyönyörűen látszott Tenerife, s persze a sziget, ill. egész Spanyolország csúcsa, a Teide, ahova egy éve túráztunk fel.

December elején rengeteg szabad szállást találtunk olcsón. Ezúttal a booking.com-on foglaltunk, ebben nagyon jó, hogy nem von semmi előleget, nem terheli meg a bankkártyát. Végül az Apartmentos Datasolt választottuk. Jó volt, szép felszerelt konyha, kis úszómedence, ingyen wifi, a felső szintről kilátás a tengerre. Öt perc alatt le lehetett sétálni a bícsre, ahol a napozás, csobbanás mellett egy nagyon pöpec kínai étteremben legeltünk többször is: svédasztal volt 7,99 euróért, kitűnő kajákkal. Az éjszakai élet nem volt túl pezsgő, a betérítőemberek nagyon agresszívan hívogatták a turistákat a különböző diszkókba és bárokba a Jumbo Center környékén.

A hazaúton meglepő módon komoly genyázás ment a reptéren a csomagokkal, szint mindet bepróbáltatták a rekeszbe. Mivel a kapuban volt az útlevélellenőrzés is, elég lassan haladt a sor. A kapitány jól leugatta az utasokat a lassú beszállásért, mi meg azt gondoltuk, hogy szarjon sünt! Nem mi tehettünk róla, hanem egyrészt a reptér, másrészt épp a Ryanair szigorú csomagszabálya. Ha be kell tartani, hagyjanak rá időt. Vagy érjék el, hogy ne kelljen csőre állni ezen a reptéren se és akkor lehet beszállítani mindkét ajtón. De az nem megy, hogy utasonként szívózunk, aztán ha nem sikerül 25 perc alatt fordulni, az utas a hülye. Az igaz, hogy a többség bejön az első ajtón, aztán a harmadik sorban elkezd pakolászni, elállva a folyósót és lezárva az utat a többi utasnak, de arra van a személyzet, hogy ezt a kabinban kezelje. Mindenesetre lekéstük a slotot és 45 perc késéssel indultunk, ami érdekes módon 55 percre nőtt a lutoni érkezésig. A fősztyuvi egyébként magyar hölgy volt, Máriának hívták.

Szállásunk természetesen a nagyon olcsó Luton Travelodge-ban volt, ami viszont 6 km a reptértől. Busz már nem volt, de nem is forszíroztuk volna, 7 személyes taxikkal fejenként 2 fontból kijött a transzfer. Másnap reggel busz a vasútállomásra, majd irány London. A groupsave 4 jegy nagy találmány. Kettő áráért 4 ember utazhat, vagyis félár. Ha jól rémlik, kb. 10 font volt fejenként a retúr út Londonba és egyben benti napijegyként is funkcionált, vagyis minden járműre érvényes volt a városban. Egy korlátozás volt: off-peak jegy révén 9.30 után lehetett indulni és 16.30 előtt vissza kellett jönni. Persze a 9.33-as vonatot lőttük be és vissza is 16.28-kor léptünk be a peronra. Kifelé már nem engedett a rendszer Luton Parkway állomáson, de manuálisan ki lehetett jutni. Végül, meglepetésünkre, a jegy még a vasútállomásról a reptérre menő shuttle buszra is érvényes volt - megmutattuk, felengedtek.

A becsekkoláskor minden kézipogyónak megmérték a súlyát, 11,4 kilót már nem engedték, kénytelenek voltunk ideiglenesen felöltözni. A szokott hatalmas sor a 20-as kapunál, aztán eseménytelen repülés. Megszoktuk, hogy Fábián Donát kapitány soha nem szól az utasokhoz, de legalább az elsőtiszt nyújtott némi tájékoztatást. Még egy kis meglepi Ferihegyen: nem volt busz, lehetett gyalogolni a terminálba. Wizzes utjaink során elször. Hihetetlen, hogy sikerült idáig eljutni.

Természetesen idén decemberre is tervezünk egy kanáris utat, már csak az a kérdés, hogy Fuerteventura, vagy Lanzarote következik-e. Az biztos, hogy újabb járatokat jelentettek be, így szinte biztos, hogy olcsón meg lehet majd szervezni azt is. Jelenleg Brüsszel-dél és Madrid számít még jó átszállóhelynek Luton mellett, de persze a téli menetrendig ez még változhat. Majd - ahogy tavaly is többször -, írunk róla.