Változtattunk a beszámolóírási sorrenden, kezdjük a legutolsó úttal. A múlt hét végén egy Budapest-Dublin-London-Budapest kört futottunk. Az utolsó pesti jegyünk 1 forintért, első, de lehet, hogy utolsó Aer Lingus utazásunk és a legviccesebb Wizz Air-személyzet. Plusz néhány praktikus infó azoknak, akik az ír, vagy a brit fővárosba készülnek.

Először nem tűnt rossz ötletnek a szombat kora délutáni hazajárat, de aztán rájöttünk, hogy ha csütörtök este érünk Dublinba, akkor vagy abból a városból nem látunk semmit, vagy Londonból. Hiszen egy déli stanstedi induláshoz már reggeli után indulni kell a reptérre - vagyis lényegében nettó egy nap marad a két városra és még utazni is kell egyikből a másikba. Ezért elkezdtük az alternatív hazautakat nézegetni, mondván, legrosszabb esetben marad az eredeti felállás, de szívesen bebukjuk az 1 eurós jegyet. A Wizz megoldotta dilemmánkat azzal, hogy 17,99 fontra letette a szombat esti Luton-Budapest járatot. Így már csak egy péntek esti Dublin-London jegyre volt szükségünk, hogy mindkét városban eltölthessünk majdnem egy teljes napot.

Kézenfekvő megoldás lett volna a szokott Ryanair, de a péntekenként korábban megszokott 15 eurós jegyek elfogytak és nem akartunk már sokat szarozni a foglalással, a Lingus pedig 30-ért akciózott. (Később újra volt 15-ért) Így az urizálás mellett döntöttünk, a Lingust még sose próbáltuk és Heathrow-ra is nagyon régen érkeztünk már. A döntésbe az is belejátszott, hogy a Heathrow Heston M4 West Travelodge-ban épp akkor volt 9 fontos akciós szoba, így a szállást és a Londonba bejutást is megoldottuk szinte ingyen.

A ferihegyi indulás majdnem olyan volt, mint szokott. Mivel mi voltunk az utolsó induló gép, nem volt fél óra sor a szekunál, de megint felcsesztük magunkat azon, hogy buszoztattak a 100 méterre parkoló gépig. Mikor az online csekinnél sikerült a 170-es számú beszkártyát nyomtatni, nyilvánvalóvá vált, hogy a töltöttség most sem lesz sokkal 100% alatt, azon viszont ledöbbentünk, hogy a pesti reptérnek megint sikerült 94 perc alatt megfordítani a gépet 25 helyett. Fél órával jött a járat hamarabb és 40 perc késéssel sikerült indulni. Valami elcsesződhetett a becsekknél, mert az előző Wizz-gép utasai kézzel írott beszkártyákkal szaladgáltak, a mi csekkinpultunknál pedig indulás előtt 1 órával, amikor kiértünk, még hosszú sor állt. Valószínűleg nem tudtak -40-nél bezárni a pultok, mert az onnan a kapuhoz siető celebis lányok csak -20 körül jelentek meg.

Talán a sietség miatt, de semmi pogyóellenőrzés nem volt se a szeku előtt, se a kapuban, most bárki vihetett volna bármekkora motyót. Beszállítás után - csakúgy, mint legutóbb - még 20 percig tettek-vettek elől a celebisek és a sztyuvik, mire nagy nehezen bezárult a pilótafülke ajtaja és indulhattunk. Unott személyzettel semmi érdemleges nem történt út közben, összesen azon csodálkoztunk, hogy a pannonos mobil nem bírt csatlakozni a fedélzeti mobilszolgáltatóhoz, a vodás meg igen. Persze a hívást nem próbáltuk, sejtettük, hogy nagyon drága. Leszálláskor a fősztyuvi elnézést kért a késésért, melyet szerinte is a Budapest Airport valamilyen rendszerének összeomlása okozott. A létező legtávolabbi parkolóhelyre érkeztünk, a géptől a D móló csücskéig kellett trappolni valamennyit, onnan pedig még vagy 10 perc az útlevélellenőrzés. Épp sikerült is lekésni az utolsó 41-es buszt Swords felé. Ezúttal ugyanis 3 ágyas szoba nem volt a korábban tesztelt és kitűnőre vizsgázott Ballymun Travelodge-ban, helyette a másik reptérhez közeli szállodába foglaltunk, ami korábban simán a Dublin Airport Travelodge nevet viselte. Maradt a taxi, a 10 eurós viteldíj kibírható volt. A szállás kivülről lestrapáltnak tűnik, de a szobák teljesen rendben voltak.

A napijegy árusító boltok is bezártak, ezért másnap visszamentünk a reptérre. A szálloda és a reptér között kb. 20 percenként jár a 41-es busz, ami megy is tovább Dublin belvárosába. Fontos közlekedési tudnivaló, hogy ha érintjük a repteret, mindenképp érdemes a Rambler napijegyet megvenni. Ez egy főnek 6 euróba kerül, miközben érvényes a reptéri gyorsjáratokra is, melyekre amúgy is 6 euró lenne egy sima jegy. Mi a Family Ramblert vettük, ami 10 euró és 2 felnőtt mellett akár 4 gyerek számára biztosít utazást egész napra - de csak a DublinBus járatain, a villamosra nem jó.

A nap első fele újra a Howth félszigeté volt, így a reptérről a 102-es busszal mentünk Suttonig, onnan kis séta után a 31-es vitt ki a célponthoz. Majd a félsziget túloldaláról a 31b be a városközpontba. A 747-es reptéri gyorsjáratról azt írja a reptéren ingyen elvehető menetrend, hogy csúcsidőben akár 55 percig is tarthat, amíg eléri a célját, ehhez képest 20 perc sem volt az út. A busz ugyanis egy vélhetően nem túl régen elkészült sok kilométeres alagúton teszi meg az út jelentős részét, lerövidítve a reptérre jutási időt. A sima buszjegyeknél továbbra is olyan rendszer van, hogy az átutazott szakaszok számától függ a viteldíj, a sofőr nem ad vissza pénzt, csak egy cetlit, ami a buszcég központjában váltható be pénzre. Ez a központban, az O'Connell Street-en van, épp az ajtó elől indul a 747-es a reptérre.

Következhetett hát a Lingus, melyről már az online csekkoláskor látszik, hogy nem egy Ryanair. Van helyleosztás, s ha nem tetszik az, amit a gép oszt, lehet másikat választani - ingyen. (A foglaláskor választás még fizetős) A szekunál semmi szívózás nem volt, sor sem alakult ki. A gép kicsit késett, s már a váróban látszott, hogy mennyivel kényelmesebb lesz ez az út, mint a többi. Egyrészt meglepően kevesen gyülekeztek a géphez, másrészt senki sem állt sorba a kapunál az osztott helyek miatt. Beszálláskor azt mondták be, hogy a hátsó sorokban ülők lehetőleg hátul szálljanak fel, s amikor indult a beszállítás, csak akkor álltak fel az emberek. Noha volt lingusos ketrec a kézipogyók méréséhez, nem használták, bárki vihetett szinte bármit.

A gépre érve aztán kiderült, hogy még félház sincs, nagyon üres volt a szép nagy 321-es. Péntek este, a legforgalmasabb időszakban. Tényleg gáz, lehet, hogy valóban a Lingus lesz a következő bedőlő cég? Végül mégis megszerezheti a Ryanair? Mindegy, esetünkban a lényeg, hogy kényelmes ülések, sok hely, jól esett így utazni a sok ryanes nyomorgás után. LHR-re az út mindössze 50 perc volt, ez alatt a személyzet nem tudta kiszolgálni a népet, annyian fogyasztottak. Nekünk a készletből hiányzó Aer Lingus modellt még épp ki tudták hozni, de fizetni már leszállás után tudtunk csak. Persze csőre álltunk 2 perc várakozás után, majd hamar kinn is voltunk az 1-es terminálról. Még pár perc séta a buszállomás, sajna a 111-es busz nem jött időben, várni kellett 20 percet. Amikor jött, kb. 15 perc utazás a Northfield road megállóig, ahonnan 5 perc séta a 9 fontos Travelodge. Ez az M4 sztráda piheője mellett van, meg is lepődött a recepciós, amikor mondtuk, hogy nem autóval vagyunk. Ez a logde elég régi, de a szoba és a fürdő itt is tiszta volt, 1 éjszaka alváshoz tökéletesnek bizonyult.

A 111-es busszal a másik irányba 10 perc utazás a Piccadilly line-on levő Hounslow East metrómegálló, ami a 4-es zónában van. A mi napunkon épp zárva volt az állomás felújítás miatt, metrópótló buszoztunk hát egyet Osterley-ig. A londoni nap különlegességeként megnéztük a nagy karácsonyi szórakoztatóközpontot és vásárt is a Hyde Parkban.

A lutoni kijutást illetően egyre inkább vonatpártiak vagyunk. Alapszabályként azt lehet mondani, hogy ha 2-nél több ember utazik, árban is versenyképes a busszal a vonat, ráadásul sokkal gyorsabb. Hétvégente mostanság St.Pancrasról indulnak a First Capital Connect vonatai, hétközben átjönnek a város alatt délről. Egy jegy 12 font körül van, fontos úgy kérni, hogy a reptérre, mert a Luton Airport Parkway állomásról induló shuttle buszon ellenőrzik a jegyeket és akinek csak a Parkway-ig szól a jegye, vehet a buszra külön. Ha 3 ember utazik, akkor is csak 2-t kell fizetni, ha 4, akkor is 2-t, group saver jegyet kell kérni. A felnőttel utazó gyerekek jegye pedig mindössze 2 font volt.

A becsekkoláskor ezúttal nem mérték a kézipogyókat, a feladottaknál viszont keményen fizettetek minden kiló túlsúlyt. A M&S Foodban megvettük, majd megettük a szokott csokis krémes kelyheket és voltak 1,5 fontra leárazott szenyók is. Alig indult gép, a szeku gyors volt, főleg, hogy kis hátizsákokkal voltunk. Mire átértéünk, már ki volt írva a kapu, a szokott helyen, közel, a 22-es. Persze már állt a hosszú sor, mire odaértünk, de a hátsó ajtót becélozva volt még néhány ablakos hely. 10 perccel menetrend előtt már fel is szállt a gép, de előtte meghallgattuk a vicces biztonsági bemutatót. A "lélegezzenek nyugodtan" felszólítást a fiú vezető utaskísérő így egészítette ki: "amíg tudnak". A mentőmellényt mentőlegénynek mondta, a végén pedig ki kellett kapcsolnia a mikrofont, úgy elröhögte a dolgot.  

Később "legyen ön is pilóta" felszólítással próbáltak eladni egy felfújható wizz-gépet, mely végigment az utastérben, miután megkérték az utasokat, hogy adják a fejük felett hátra. Nem vettünk, már van. Nekünk bejött ez a fajta szórakoztatás, eddig csak olvastunk arról, hogy a Southwest mindig is így csinálta Amerikában. Épp egy éve egy pilóta, Lukács Attila dumái miatt röhögtünk végig egy wizzes utat, most a kabinszemélyzet volt szórakoztató. 

Ferihegyre zsinórban kb. 20-adszor szálltunk le délről, sajna az istennek nem sikerül újabban kikapnunk egy városnézős landolást se. Fél órával idő előtt érkeztünk, rögtön utánunk a weeze-i gép. Meglepő módon a 3. pesti Wizz-madár már a betonon állt, szombaton kimaradt a római forduló. Végre gyalogolhattunk a terminálba busz helyett, így a menetrendszerinti érkezési időkor, 23.20-kor  már a Nagyvárad tér magasságában robogtunk a belváros felé.