Írtuk már néhányszor, hogy rendkívüli helyzetekben mire érdemes figyelni a veszteségminimalizálás érdekében, most jön a beszámoló arról, hogy barátunk, Laura hogyan jutott haza, miután törölték a járatát. Ment minden, mint a karikacsapás, csak egy éjszakát kellett Lutonban töltenie. A legröhejesebb szituáció az út végére maradt: Ferihegyen 5 percig képtelen voltak az utasoknak kinyitni a terminál bejáratát, addig nyomorogtak a buszon.

Laura természetesen jól ismerte az alapszabályt olyan esetekre, amikor érezhető, hogy gebasz lesz. Elsőként kell értesülni a törlés tényéről, majd az elsők között kell áiratkozni a következő járatra. Csütörtök este jött volna haza a Wizz Air Luton-Budapest járatával, de már reggel megnézte, hogy mi a helyzet a reptereken. Miután mi is megírtuk, hogy a reggeli londoni Wizz-járatot törölték, átszervezte a napját, hogy korábban elindulhasson a reptérre. Egyúttal megkért minket, hogy kövessük a Wizz üzemelését a pesti, illetve a lutoni reptér weblapján.

Mi azt írtuk itt az oldalon is, hogy az esti gépnek már van esélye közlekedni, Luton kora délután épp kinyitni készült. A Wizz menetrendje felborult, de nem túl nagy késéssel lett volna gép, ami Lutonba repüljön. Laura 4 és fél órával a gép indulása előtt megérkezett a reptérre, ahol semmi infó nem volt a gépével kapcsolatban. Először a bud.hu oldal járatinformációs részében fedeztük fel, hogy a Wizz törölte az esti járatot is, persze azonnal szóltunk neki. Laurának már megvolt a Wizz ügyfélszolgálatának menetrendváltozásos esetekre szóló alapdíjas angol száma, s miután ezt az infót mondtuk neki, azonnal elkezdte hívni őket. Sok remény nem volt arra, hogy könnyen elérhetőek, azt gondoltuk, hogy sokan hívják őket ilyesmivel. Úgy tűnik azonban, hogy a reggeli átírásokon már túl voltak, az estiek közül pedig Laura az elsők között értesült a törlésről, így 2 perc várakozás után felvették. Piros pont a Wizznek.

Lutonban ekkor még senki nem foglalkozott a kérdéssel, a terv az lett volna, hogy a telefonálással párhuzamosan a reptéren próbálta volna meg intézni az átiratást. Mivel az ügyfélszolgálatnak már megvolt az infója a törlésről, 2 perc alatt át is tették a másnap reggeli járatra. Azért volt a nagy igyekezet, mert félő volt, hogy a reggeli törölt gép utasai nem csak az estire, hanem a másnap reggelire is annyian átiratkoztak, hogy már egyáltalán nem marad szabad hely. Szerencsére volt - igaz, már nem sokan úszták meg ennyivel.

Kiváncsiak voltunk, a másnap reggeli gépre ezek után hogyan alakul a jegyár, néztük a Wizz honlapját. Alig fél órával azután, hogy Laura átíratta magát, elfogytak rá a jegyek, majd másfél óra múlva a másnap estire is. Aki a gép becsekkolásának nyitásakor szembesült a törlés tényével, annak már esélye sem volt felférni a másnapi járatok egyikére sem. Volt köztük olyan utas, aki reggel utazott volna, a törlés miatt átiratkozott az estire, miután viszont azt is törölték, már nem fért fel a másnapi gépekre.

Miután az átiratkozás megvolt, körülnéztünk szállásügyben. Laura ezúttal nem vállalta a reptési csövezést, a reptér melletti Holiday Inn Expressben és Ibisben telt ház volt, de a lutoni Travelodge-ban foglaltunk neki egy szobát 45 fontért. Még épp pár hely volt, de mivel neten foglaltunk és fizettünk is, nem kellett izgulnia, hogy lesz-e szobája. Így már csak egy nagy alvás maradt neki hátra - persze az is igaz, hogy a szálloda többe került, mint a repjegye. Összességében tehát csak arra volt szükség, hogy készüljön a helyzetre, gyorsan kellett reagálni és kellett egy segítő, aki gép és net mellett volt.

Maga az uatzás Laura elmondása szerint a szokottnál megerőltetőbb volt. Mivel a gép összes helye foglalt volt, nem fértek fel a kézipogyók. Le kellett egy csomót pakolni a gép gyomrába. De már a beszállításnál is 40 percig várakoztatták az utasokat kapunyitás után, a sorból kiállítottak egy embert, akinek állítólag nem szabadott volna ott lenni. A pontosan érkező gép több mint 2 óra alatt fordult meg Lutonban, alkalmazott alig volt a reptéren (biztos mindenki havat lapátolt), a gépre is csak az első ajtón szállhatott fel a 180 utas.

Az már csak a hab volt a tortán, hogy amikor a budapesti leszállás után a nem kis részben 20, vagy akár 30 órája úton lévő emberek busza megérkezett a terminálhoz, nem tudták kinyitni annak ajtaját. Két buszsofőr is szerencsétlenkedett a távirányítóval, hiába. Végül 5 perc után előkerült egy másik irányító, ami nyitotta a kaput és végre leszállhattak a buszon nyomorgó emberek. Az már tényleg semmiség, hogy az 1-es szalagra írták ki a pogyók érkezését, melynek fele a 3-asra jött, ahova Oslo volt kiírva, a másik fele meg a 4-esre, ahová semmi se volt kiírva. Nagy napja volt az a földi kiszolgálást végző Celebinek, welcome to Budapest.