Május végén Barcelonában jártunk a Primavera Sound fesztiválon. Mivel az esemény csütörtök este kezdődött és szombat éjjel végződött, a visszaút kiválasztásával nem volt gondunk: Wizz hétfőn reggel. Odafelé nem lehetett közvetlenül olcsón repülni, ezért jó kis átszállásos megoldást választottunk. Majdnem nagyon meg is szívtuk, de végül odaértünk. A sok késés mellett egy gépen hagyott mobiltelefon is borzolta idegeinket, de összességében egy újabb low-cost kanyart abszolváltunk sikeresen. A következőkben a repülések leírásai mellett hasznos infókkal is próbálunk szolgálni a barcelonai közlekedéshez is. A lényeg, hogy az ottani BKV olcsóbb és jobb, mint az itthoni.

Odaútra igen vonzó volt az easyJet genfi átszállással. Nagyjából 3 óra volt a két gép között, ennyit easynél be merünk vállani, főleg mert lekésés esetén ők 30 euró ellenében elvisznek a következő járattal. Ha így járunk, legfeljebb az első pár koncertet késsük le - Genfből Barcelonába ugyanis ment még gép a mienk után pár órával is. Vártunk egy akciót az easynél, ebben, felhasználva egy - ezen az oldalon is leírt - promókodot, majdnem pontosan 10 ezer forintért vettük meg a két jegyet (Budapest-Genf és Genf-Barcelona) Visszaútra akkor zsákoltuk meg a Wizz-jegyet, amikor 30 euróra jött le.

ODAÚT: SOK IZGALOM UTÁN PÖCCRE ÉRKEZÉS 

Az indulás előtti este szokás szerint lecsekkoltuk, várható-e valami fennakadás. A Ryanair oldalán kiszúrtuk, hogy már megint sztrájkolnak a rohadt francia légiirányítók, ezért késések és törlések lehetnek. Kicsit se lettünk idegesek, a para főleg azután nőtt meg, hogy a bud.hu törölve jelzéssel látta el azt a Párizsból érkező gépet, ami utána Genfbe fordul. Az easyJet oldaláról szerencsére már azt vettük le, hogy a két körjárat közül az egyiket (Párizs-Genf-Budapest-Párizs) tényleg törlik, a másik , a miénk (Genf-Párizs-Budapest-Genf) viszont állva marad. Ez jókora mázli, ennek ellenére néztünk gyors B tervet. Prágából az esti Wizz-gép Barcelonába 17 ezer ft körül volt, ez lett volna a vészmegoldás, Prágáig vonattal. Szerencsére nem lett rá szükség, jött a gépünk, a közel egy órás késés egy ilyen helyzetben nem tudott zavarni.

Genfben a központi épülethez állt a gép csápra, kiszállás után a folyosón haladva tűnt fel egy mobiltelefon hiánya. Nagy lúzerség kitenni az ülésre, igen, meg nem odafigyelni kiszálláskor, de bizony így jártunk. Rohanás vissza a gép felé, de a profi kapu csak az egyik irányba enged, ez esélytelen. Viszont jól látszott, hogy néhány üvegfalon túl épp kezdik a beszállítást abba a gépbe, amivel jöttünk. Oda kellett jutni valahogy. Jókora mázli, hogy a genfi reptér erre alkalmas, kis keresgélés után megleltük az indulási oldalt és odaértünk a portoi járat beszállításához. (Apropó, két csókos utas kiszálláskor üve maradt a gépen az első sorban, nem szállak ki Genfben, repülhettek Budapest-Portót, amire mi is szívesen beneveznénk) Kis tolakodás után előadtuk a problémát a személyzetnek, akik betelefonáltak a gépbe, kérdezték milyen készülékről van szó és két perc múlva már hozták is a masinát. Nagy mázli, nagy megkönnyebbülés. Olyan reptéren, ahol az érkező utasok nem tudnak átkeveredni az indulási oldalra, nem sok esélyünk lett volna. 

Jó hír a Genfen át utazóknak, hogy a reptér ingyenessé tette a wifit, igaz, csak 1 óráig. Az igénybevételhez meg kell adni a telefonszámunkat, erre küldik a belépőkódot.

A második gépig a késés és a telefon-hadművelet miatt kevesebb mint két óránk maradt, de sanszos volt, hogy ez is csúszni fog. A kijelző tele volt törölt és késő gépekkel, ezért öröm volt látni azt is, hogy a mi járatunkra ment szépen a becsekkolás. Később kiírták, hogy lesz 1 óra késés, sebaj, belefér. Legfeljebb nem dobjuk le a cuccot a szálláson fesztiválramenés előtt. Jó sokára megjelent, hogy melyik kapuhoz kell menni, ezúttal az egyik külső szigetről indultunk. Jó hamar jó sokan beálltak a sorba, de nem volt gond itt sem az ablakos helyek elfoglalása. Beszállás után motyogott valamit a kapitány, de elaludtunk, nem figyeltünk. Aztán egy rántásra ébredtünk. Akkor indult a gép, csak közben eltelt újabb egy óra. Még jó, hogy alvással töltöttük, egy teljes órát állt még a gép a betonon, mielőtt el tudott indulni. A sztrájk miatt kisebb lett a francia légtér áteresztőképessége, ezért kellett sokat várni.

Maga az utazás most sem tartogatott sok érdekeset, átrepültünk Marseilles felett, aztán már süllyedés közben megtekinthettük Girona repterét is. Nagy balkanyar után déli irányból szálltunk le, aminek azért nem örültünk, mert végül pár perccel késtük le a fél óránként járó vonatot. Mivel már veszélybe kerül a koncertre érés, nem vártunk közel fél órát a következő vonatra, beruháztunk 5 eurót a reptéri gyorsbuszra. Erről metróra, majd villamosra átpattanva épp beestünk időben, karszalagra váltás és egy kis sorállás után épp akkor jutottunk a nagyszínpad elé, amikor amikor az első fontos banda, a The Fall belekezdett a műsorba.

HAZAÚT: SIMÁNAK TŰNT, AZTÁN RÁMENT EGY EGÉSZ NAP 

A hazaútról azt gondoltuk, gyors lesz, kényelmes, reggel felkelünk, repülünk egyet, délután meg már megyünk itthon a dolgozóba. Gépünk valamivel 9 után indult volna, mi pedig fél hét után pár perccel léptünk ki a szállás ajtaján, indulva a reptéri vonathoz. De előtte még rápillantottunk a bud.hu-ra, hogy a Ferihegyről menetrend szerint 6-kor induló gépünk vajon felszállt-e, s ha igen, mikor. Nos, a bud.hu azt se írta, hogy felszállt, meg azt se, hogy ez mikorra várható. Ez nem volt jó jel, de bíztunk benne, hogy fél 7 körül elindult. Aztán a reptéren kiderült, hogy szívás van, a pesti gép indulását 11.30-ra írták ki. Gyors telefon, hogy vajon Pestről mikor indul, de mivel ott is 11.30-ra volt kiírva, gyorsan egyértelművé vált, hogy a barcelonai 11.30 egy átverés. Felkészültünk a hosszabb reptéri létre és befizettünk egy 24 órás wifire. Így a munka mellett online magunknak csekkolhattuk gépünk helyzetét. Labnak nem voltak munkaproblémái, ő lazán visszament Barcelonába még egy kis városnézésre.

Nem sokkal 11 után elkezdték osztani a kajásvócsereket. Az utasok kérdezgették, hogy mikor lesz gép, de a hölgy mondta őszintén, hogy annyit tud, ami ki van írva. Néhány igazi lúzer ekkor már nekiállt sorbaállni a kijelölt kapunál, mi odamentünk, hogy felvilágosítsuk őket: gép itt egy darabig nem lesz. Ekkor Ferihegyen már 12.30 volt a kijelzőn, ehhez kellett nekünk még kb. 3 és fél órát hozzáadni – durván 3 óra, míg ideér és fél óra, amíg fordul. Az utastársak szinte hülyének néztek minket, hogy mit okoskodunk, álltak sorban tovább, majd amikor kb. 10 perc múlva a kijelző 14.30-ra váltott, ők káromkodva szétoszlottak, mi meg kínunkban röhögtünk.

Ültünk, üldögéltünk, s mivel volt konnektor, dolgozgattunk, netezgettünk. Aztán valamikor fél 2 környékén 2 hülye újra beállt a sorba, de ekkor már másik 50 utas követte őket. Mi láttuk, hogy a gépünk még mindig nem indult el Pestről, tehát sok esély nincs a 14.30-as indulásra, de ezúttal már nem álltunk neki utast felvilágosítani. Részben persze azért, mert szintén 14.30-kor jött egy másik Wizz-gép Katowicéből, s volt egy kis esély arra, hogy azt beforgatják Budapestre. Ezért a városnéző utastársat is visszarendeltük a reptérre – de kiderült, feleslegesen. Amint megjelent a gép, a budapesti sor is jól felduzzadt, s ez még akkor sem változott, amikor a madár beállt a másik kapuhoz, a Katowice felirathoz. Aztán a kijelző átváltott 15.30-ra – na ekkor már mintegy 100 sorban álló utasjelölt káromkodott és szaladt szét a sorból. Közben volt egy második kajavócserosztás is, újra zabáltunk egyet.

Kettő körül kiírta a bud.hu, hogy fél 2 után végre felszállt a gépünk Ferihegyről, így mi már tudtuk, hogy reálisan 4 óra körül megérkezhet. A kijelzőn ekkor 15.30 állt, de ezt már egyre kevesebben hitték. Próbáltunk szólni az utastársaknak a jó hírről, de többen még ekkor sem nagyon hittek nekünk. Aztán 16.30-at írtak ki, ez már reális is volt. Négy előtt újra összeállt a sor és néhányan tapsoltak is, amikor a gépünk beállt a parkolóhelyére. Innentől már csak a szokásos események voltak hátra. Beszállás, utazás, leszállás. Arra még kiváncsiak voltunk, a személyzet hogy kommunikálja a brutál, 7 órás késést. Nos, a kapitány épp az egyik humorzsák pilóta volt, aki általában vicces beszólásokkal szokta szórakoztatni a közönséget. Most úgy tűnik nem akarta hergelni a népet, fahangon elmondta, hogy a hűtőrendszerrel akadtak problémák és mostanra sikerült megcsinálni, majd elnézést kért többször is. Így aztán hajnalban elindultunk a reptérre, este 7-kor pedig már le is huppantunk a ferihegyi betonra. Élmény volt ez a nap.

KÖZLEKEDÉS BARCELONÁBAN

A legfontosabb reptéri bejutós tudnivaló, hogy a napijegy és a gyűjtőjegy érvényes a reptéri vonatra is, ami fél óránként jár. Amúgy egy sima jegy a vonatra 3 euró lenne, a T-10 névre hallgató gyűjtő azonban 7,85-be fáj, vagyis 1 jegy csak 0,785 euró. A budapesti gyűjtőjegyhez hasonlóan több fős csoportok is használhatják, mondjuk a metrón vicces, ahogy egy bemegy, jegy kiad, következő bemegy, stb. Ahogy az 1,4 euróba kerülő sima vonaljegy, úgy a T-10 is 75 percig tartó utazásra jogosít, vagyis több átszállásra is. De: ha kinet az ember a metróból, vissza már nem mehet. Buszra szálláskor be kell dugni a gépbe és a rendszer ellenőrzi az érvényességét. De ha 70 percnél felül vele az ember, s utazik még 20 percet, senki sem zargatja. Biztos vannak ellenőrök, de mi még nem találkoztunk velük.

A T-10 nekünk jobban megérte, mintha napijegyeket vettünk volna, rövid időt Barcelonában töltő csoportok számára pedig abszolút tökéletes megoldás. Összességében a barcelonai közlekedési hálózat jobb és olcsóbb is a budapestinél. Lényegében minden buszmegállóban részletes vonaltérkép van kitéve, öröm a közlekedés a városban.

Kicsivel több infó ezen a lapon.