Idei második fesztiváltúránk is Spanyolországba vezetett (az elsőről is lesz majd beszámoló), így egy Benicassim nevű kisváros lehető legolcsóbban történő becserkészése volt a kitűzött cél. Sajnos egy jegy jól megdobta a költségeket, de siettünk haza, bevállaltuk. A négy repülés során megint kiderült, hogy a Wizznél magasról tesznek a kézipogyós szabályok betartatására, a Ryannél viszont könnyű bukni. Most sem sikerült komoly késés nélkül megúsznunk, s örömmel fedeztük fel, hogy van ingyen wifi a valenciai reptéren is. Igaz, visszaúton már nem működött. 

Megnéztük hát a szokásos alapverziót: lehet-e Bargamon keresztül. Lehetett, méghozzá a lehető legjobb átszállással. A hajnali pesti gép érkezése után mintegy 3 és fél óra volt a Ryanair valenciai járatáig. Már csak a jegyvétel időzítése volt kérdés. A Ryanair 20 eurós jegyével nem vártunk, július közepén az jó ár. A Wizznél vártunk pár hetet, amíg 3990 lett a jegy, akkor gyorsan megvettük.

A visszaútnál végignéztünk rengeteg átszállós variációt Valenciából, Reusból, Barcelonából, sőt még Zaragozából is, de mindegyik vagy drága lett volna, vagy nagyon bumlis. Mivel hétfő hajnali 5-kor ért véget az utolsó koncert, amire kiváncsiak voltunk és kedden már dolgozni akartunk itthon, kiadtuk a jelszót, hogy hétfő este haza kell érni. Kézenfekvő megoldás volt erre a Wizz hétfő esti Madrid-Budapest járata, csakhogy ez nagyon drága volt. Amikor nézni kezdtük, 100 euróért mérték, na ennyire azért nem vagyunk lúzerek. Úgy sejtettük, hogy 50-re talán lejön, de 40 alá aligha. Aztán amikor 60 lett, úgy döntöttünk, hogy nem kockáztatunk tovább. Utána 50-re még lejött, de 40 nem lett, 10 eurót tudtunk volna még spórolni. Már csak az volt a kérdés, hogy Madridba hogy jutunk el. Szétváltunk, volt aki busszal ment 31 euróért, mások Valenciából repültek át. Sokáig a buszos megoldás nézett ki nyerőnek, mert a Ryanair-jegy 25 euró volt, de aztán lement 12-re, így már megérte. A pesti csapatnak nem volt feladott pogyója, egy Londonból érkező barátnak volt ilyenje, onnan jött a gondosan előre küldött sátörcövek és bicska. Ezeket Madridba a busz vitte, természetesen nem adtunk fel pogyót az 50 perces Ryanair-útra sem 20 euróért.

Ennyit a szervezésről, jöhet az utazás. A Budapest-Bergamo reggel hatos járatot most utaztuk kb. hatodszor, de mégis emlékezetes volt. De előbb a beszállításról. Ferihegyen már kitapasztaltuk, hogy ha a második busszal megyünk csak a géphez, általában akkor is jut ablakos hely, ha elsők között lépünk a gépre. Így aztán ücsörögve néztük végig, ahogy majdnem mindenki sorba áll, az utolsók között felszálltunk a második buszra, behelyezkedtünk a jobb hátsó ajtóhoz, majd elsőként ügettünk a gép hátsó lépcsője felé. És még valóban volt 4-5 ablakos hely.

A repülés azért volt élmény, mert először fordult elő, hogy egészen a magyar határig követni tudtuk az útvonalunkat. A bal oldalon ülve előbb a Velencei-tó, majd a Balaton rajzolódott ki gyönyörűen, így aztán minden nagyobb várost be tudtunk azonosítani Székesfehérvártól Veszprémen át Keszthelyig. Még Zalaegerszeget akartuk nagyon belőni, s végül sikerült is. Ekkor már elég magasan jártunk, de a Gébárti tó V formája kivehető volt, így örömmel vizslattuk meg hajdani lakhelyünket is. Innentől már szunya volt egészen a leszállásig, így az Alpok látványát most kihagytuk. 

Bergamoban hatalmas tömeg volt a szekunál, nagyon sok gép indult 8 és 10 óra között. Nekünk még volt időnk, átsétáltunk szembe a nagy bevásárlóközpontba, ahol az üzletek általában fél 10-kor nyitnak, előtte kellemesen lehet szunyálni a padokon. A hipermarketben vettünk italt, meg néhány olasz desszertet, amik épp elfogytak, mire mentünk vissza a reptérre. Most már nem volt nagy sor a szekunál, pár perc alatt átjutottunk. Itt is simán átvittünk a kézipogyó mellett egy kis hátizsákot. Szokott itt ellenőrzés lenni, de most valami mással foglalkozott az illetékes, gyorsan elslisszantunk, amíg a kollégájával vitatkozott. A szekun túljutva meglepve tapasztaltuk, hogy szépen halad a terminál felújítása, vadiúj részen ücsörögtünk, amíg indult a gép. Az mondjuk elég szánalmas, hogy még fizetős wifi sincs, de legalább tölteni lehet egy különálló sarokban a gépeket.

A mi járatunkra 20 perc késést írtak, aki kibírható. Itt is buszoztatás, majd a pesti módszerrel második buszba utolsónak szállva, gépre elsőnek, itt is akadtak még ablakos helyek.

Izgalommentes repülés után a landolásnál is 20 perc volt a késés, mégis szerényen benyomták a fanfárt arról, hogy ismét egy pontos járat… Valenciában dög meleg volt, nem volt nagy kedvünk várost nézni, maradtunk még egy kicsit a reptéren. Lent nem volt wifi, meglepő módon az indulási oldalon lett ingyenes. Mint kiderült, a metróhoz tartozik, ahhoz közel, a Café del Roma közelében volt a legerősebb a vétel.

Nem tartozik a repüléshez, de lúzerségünk ékes bizonyítéka, hogy benéztük a vonatunk indulási idejét. Egy perccel indulás előtt értünk ki a vasútállomásra, így a dilemma a következő volt: felszállni jegy nélkül, vagy várni 3 órát a következőre. Felszálltunk és nagy mázlink volt, épp Benicassim előtt jött a kaller, de akkor már elindultunk az ajtó felé, nem jutott el hozzánk. Így lehet ingyen vonatozni.

Valenciáról még annyit, hogy a metró a reptérről 2,8 euróért visz be a városba, de ha 2 főre veszünk jegyet, akkor rögtön olcsóbb per fő. Egy jegy jön két főre, a beléptetésnél át kell adni egymásnak.

És most ugorjunk a hazaútra. Amikor utoljára itt jártunk, Wizzel indultunk Temesvárra. Mivel nincs online csekkin, kénytelenek voltunk a pultnál becsekkolni. Ott aztán minden idők legnagyobb szívatását rendezték, az összes kézipogyó súlyát és méretét szigorúan lemérték. Most nem volt ilyen probléma. A Ryannél működik az online csekkin, így nem kellett a pulthoz menni. A szeku előtt nincs ellenőrzés, a kapunál viszont igen. Nagyon nem szőröztek, de azért a durva szabálysértőket kiemelték: egy hatalmas kézipogyóval próbálkozó fiatalember fizetett éppen, mint a katonatiszt. Amíg őt adminisztrálták, mi átcsúsztunk a szabvány hátizsákkal plusz egy kicsivel.

Az utazás azért volt érdekes, mert ahhoz képest, hogy verőfényes idő volt, fenn a szelek igencsak dobálták a gépet. A pilóta közölte, hogy kicsit késni fogunk, mert valami részleges légiirányító sztrájk van, ezért a gurulóúton álltunk 20 percet.  

Madridban láttuk, hogy a gépek nagy része késik 1-2 órát, ekkor már nem volt illiúziónk a tekintetben, hogy a Wizz sem ússza ezt meg. Itt fizetős wifi van, de mivel nem volt nagy szükségünk netre, nem éltünk vele. Egy pénzbedobós internetterminált viszont leteszteltünk – kataszrofális eredménnyel. A magyar oldalak többségét nem volt hajlandó megnyitni és rettenetesen lassú volt. Azt azért nagy nehezen megnéztük, hogy gépünk 45 perc késéssel jött el Pestről, ezért úgy számolhattunk, hogy kb. fél óra csúszással érkezik majd Madridba. Ki is írták, hogy hogy a 20.45-ös indulás helyett a várható 21.05, de jó magyar szokás szerint már 8-kor hatalmas sor kígyózott a kapu előtt. Ha valaki elmagyarázná, hogy miért imádnak honfitársaink hulla feleslegesen órákat sorbaállni a kapunál, azt megköszönnénk.

Gép még sehol, aztán fél kilenc előtt eltűnik a Budapest felirat a monitorról. Elterjed a hír, hogy a szomszéd kapuhoz tették át a gépet, ekkor a tömeg egymást taposva rohan arrafelé. Gép persze még mindig sehol. Aztán befordul a Wizz-madár, de mivel itt csőre áll, még jól kalkulálható, hogy 20 perc biztos kell, mire beszállunk. Mégis alig 10 ember ücsörög, a többi áll a sorban. Végül beszállunk, s nagy meglepetésünkre ha ablakos helyek nincsenek is, de páros ülések a gép hátuljában szép számmal akadnak.

Majdnem egy óra késéssel végre hátratolják a gépet, majd indul a 15 perces gululás a hatalmas reptéren. Aztán megállunk, állunk, állunk. Kb. negyed óra múlva pilóta közli, hogy nagy a forgalom, kb. még 40 perc, mire fel tudunk szállni. Miközben dekkolunk a betonon, sorra mennek el mellettünk a gépek, s szállnak fel. Az utasok szakértő része rögtön tudni véli, hogy a Wizzt szívatják, szerintünk lehet, hogy a többi gép korábban ott volt, csak egy másik sorban álltak. További infót a kapitány nem ad, de a csapat másik fele a gatwicki gépen majdnem ugyanígy járt és ott a Ryanair pilótája részletesen elmagyarázta, hogy azért torlódott fel sok gép, mert lassító sztrájkot tartanak az irányítók. Rejtély, hogy a Wizz-személyzet ezt miért volt képtelen közölni az utasokkal? Sokkal kevésbé lett volna idegesítő a várakozás, ha tudjuk a valós okot. (Feltételezzük, hogy a két Ryanair-gép pilótája nem kamuzott, vagyis tényleg sztrájk volt.)

Végül több mint két óra késéssel, kevéssel 11 óra előtt felszálltunk, s repülés közben semmi érdekes nem történt. Landoláskor már pár perccel belül voltunk a két óra késésen, 1.40-kor leszálltunk Ferihegyen. Így a késési biztosítást vásárlók pont megszívták, nem járt nekik a 100 eurós vígaszdíj.