Ahogy azt a Blue Air bemutatásakor ígértük, megosztjuk a társasággal kapcsolatos tapasztalatainkat, amelyet a június közepi közel egy hetes ciprusi nyaralásunk alatt szereztünk. Következik Csaba beszámolója, amelyben a Blue Air tesztje mellett hasznos ciprusi tudnivalók is találhatók a nem létező tömegközlekedéstől a kettészakított várossal kapcsolatos élményekig. A kérdés csak az, hogy meddig lesz még Blue Air? A legfrissebb hírek szerint óriási bajban van a román cég, lassan alig marad gépe. 

Ciprus régóta a meghódítandó területek közé tartozott, ám a korábban egyetlen olcsó alternatívát jelentő SkyEurope járataira valahogy mindig elmaradt a foglalás (pedig voltak néha 29 eurós jegyek…), a Malév árai pedig az általam elvárt szintnél magasabbak voltak. A SkyEurope időközben elvérzett, és az általa kialakult űrt kívánta a Blue Air kitölteni, amikor bejelentette a Bécs-Larnaka járat indítását. A román cég menetrendje nagyon kedvezően alakult, hiszen ellentétben a Sky illetve a Malév éjszakai járataival, a Blue Air nappal repült, így egyszerű, költséghatékony  buszcsatlakozás állt rendelkezésre Budapestről.  Kapóra jött a járatnyitáskor meghirdetett legalacsonyabb ár, és 60 euróért zsákoltuk a formás, ropogós Bécs-Larnaka-Bécs jegyeket. A foglalási díjat nem tudtuk sajnos elbliccelni, azonban a 6 eurót foglalásonként kellett kifizetni, ami 2 fő esetében esetében 3 euróra mérsékelte az egy főre eső sarc mértékét.

Életünkben először urizáltunk, és olyan szolgáltatásért fizettünk, amiért korábban még soha (és a jövőben soha többet). Előre lefoglaltuk a helyünket! Mindezért szakaszonként és fejenként 1 eurót kértek, amelyet a foglalás időpontjában még bevállalhatónak találtunk. Magyarázatul szolgál, hogy egyikünk a fényképezőgép szerelmese, és a nappali utazás és a nagyon izgalmas táj ilyen meggondolatlan cselekvésre késztette. A repülőtéren azonban kiderült, hogy teljesen felesleges volt túlbiztosítani a helyünket, hiszen a bécsi repülőtéren megjelent kb. 45 ember nem jelentett veszélyt a jó kilátásra.

A délutáni induláshoz (16:15) és a kora délutáni (13:15) érkezéshez számos buszos csatlakozást találtunk. Az esetleges M1 baleset kockázatát elkerülendő a reggeli Orangeways járattal utaztunk Bécsbe (2500 HUF, indulás előtt 2 héttel foglalva), így legalább volt egy fél napunk szétnézni a gyönyörű labanc fővárosban. Visszautat nem foglaltunk előre, mert az Orangewaysnél nincs lehetőség a lekésett buszjárat helyett a következő járatra átrakatni a jegyet. A larnakai gép érkezése és a következő busz indulása között csak 50 perc volt, és nem bíztunk a román légitársaság pontosságában, megjegyzem teljesen alaptalanul.

Elérkezett a nagy nap, és 7:00-kor pontosan elindult a narancssárga busz Ausztria fővárosába. A kb. 3 órás út után pontosan érkeztünk a feltúrt, kaotikus állapotban lévő Südtiroler Platz-ra. Innen a legfontosabb látnivalók gyalog elérhetők, és néhány órás városnézés után S-Bahn-nal utaztunk ki 3,60 EUR-ért a repülőtérre. Véleményünk szerint teljesen felesleges az új közvetlen repülőtéri vonatért fizetni minimum dupla ennyit, mert a normál vonat is csak néhány megállónál áll meg, és kb. fél óra alatt teljesíti a belváros-repülőtér távot.

A schwechati repülőtéren egy új épületben, a fapados társaságoknak külön épített bádogkalitkában kellett a becsekkolást elvégezni. A román társaságnál akkor még nem volt lehetőség az on-line checkin-re. Miután elvben csak 7 kg lehet a kézipogyó tömege, így a szokásos módszerrel, külön-külön csak egy kis hátizsákkal jelentkeztünk be. Teljesen felesleges volt az óvintézkedés, mert senkit nem érdekelt a kézipoggyász, sőt még az előre extra pénzért lefoglalt helyet sem látták a bécsi reptér rendszerében.

A szép új 737-800-as Boeingen szembesültünk azzal, hogy a társaság valamit nagyon furcsán csinál. Vagy egyszerűen ennyire bénák, vagy az egész légitársaság csak alibi, rosszabb esetben pénzmosoda… Alig 45-en lehettünk a 189 fős gépen (töltöttség < 30%)  június közepén egy csütörtöki, tehát hosszú hétvégéhez illő verőfényes napsütéses napon. Az utasok jórészt osztrákok és szlovákok voltak, de több honfitársunk mellett csehek, illetve ciprusiak is utaztak. A gép személyzete ciprusi, akik nagyon kedvesen próbálták a nem túl jelentős utasigényeket kielégíteni, legalább háromszor próbálkoztak étel és ital eladással, meglehetősen visszafogott sikerrel.

Az repülőút gyönyörű volt, a Fertő-tó felett fordultunk, majd teljes panorámában a Balaton díszelgett. Felemelő látvány volt a Dardanellák és a török partvidék. Pontosan érkeztünk meg Larnaka repterére, ahol azonban a kései időpont (20:25) miatt már nem állt rendelkezésre tömegközlekedési lehetőség. Ez csak az első ízelítő volt a ciprusi közlekedésből, később kiderült, hogy a turisták a tömegközlekedést gyakorlatilag elfelejthetik, kénytelenek autót bérelni, ha be akarják járni az ország nevezetességeit. A buszjáratok egyrészt nagyon ritkák a városok között, másrészt rossz időpontban indulnak, az utolsó járatok gyakran már délután 4-5 órakor visszaindulnak, így az egynapos kirándulások nem igazán teljesíthetők. (hétvégén még ennél is rosszabb a helyzet). Busz hiányában tehát taxit fogtunk, amely 15 euróért vitt el bennünket a belvárosban lévő Easyhotelhez. A szálloda a tengerparti sétánytól kb. 8 perc sétára található, nagyon tiszta, egyszerű berendezésű, ám légkondicionálóval felszerelt. Az ára rendkívül kedvező, vállalva az erkélyes (valahol kell söröznünk) szoba extra költségét 100 eurót fizettünk az 5 éjszakáért (10 EUR/fő/éj), az erkély nélküli szoba csak 75 euróba került volna.

A következő napon szembesültünk a tömegközlekedés használhatatlanságával, így kénytelenek voltunk bérelni egy autót, amelyet az angol hagyományoknak megfelelően bal oldalon kellett vezetni. Gyorsan megszokva a furcsa vezetési helyzetet kirándultunk a festői római kori romvároshoz Kourio-ba, majd Pafosba. Elvetődtünk a csodás tengerparti sétányáról híres Limasszolba is, mászkáltunk Polisban, úsztunk Aphrodité fürdőjében és kocsikáztunk a Trodos hegységben. Nicosiába kivételesen helyi busszal utaztunk (5 EUR), hiszen egyedül a főváros irányába volt arra lehetőség, hogy a reggeli odaút után legyen 5-6 óra a város felfedezésére az utolsó busz indulásáig. Nicosiában egy egyszerű nyomtatványt kitöltve lehetőség van átmenni a kettészakított város török oldalára, amely azonban még a görög résznél is sokkal lepusztultabb.

Az utolsó napon vegyes érzelmekkel mentünk ki a repülőtérre (a délelőtti órákban még volt buszjárat), a gyönyörű történelmi emlékek, illetve az egyes városok szép tengerparti sétányai, az emberek kedvessége részben enyhíteni tudták az ország indokolatlan drágaságát, a rossz tömegközlekedést, a rengeteg szürke, lepusztult, elhanyagolt épületet, a már június közepén szinte teljesen kiégett táj kopárságát.

A larnakai repülőtér új termináljában a tömeg hiányában gyorsan ment a becsekkolás. Ismét külön jelentkeztünk be, elkerülendő a kézipoggyász esetleges lemérését, és ezúttal a korábban extra pénzért lefoglalt helyünk is látható volt a rendszerben. A keddi járatra kb. 60 ember váltott jegyet, így ismét bőven volt lehetőség arra, hogy akár különböző helyekről fotózhassuk az alattunk elterülő táj szépségeit. A repülőgép kb. negyed órával hamarabb érkezett Schwechatra, tehát kényelmesen elértük a késve érkező Orangeways járatát. Ennek töltöttsége se nagyon haladhatta meg a 30%-ot.

Mindent összevetve jól érzetük magunkat az összesen 37 ezer forintból kihozott 6 napos ciprusi úton. A román társasággal teljes mértékben elégedettek voltunk, azonban Aphrodité szigetére való visszatérést egyelőre elnapoljuk.

Néhány kiegészítő információ

Ahogy azt korábban megírtuk, a romániai székhelyű Blue Air számos új járatot indított Larnakából. A cikk megjelenése után azonban újabb hírek láttak napvilágot. A járatnyitások mögött elsősorban a társaság új ambiciózus vezetője, a szaúd-arábiai származású Sherif Ussama állt, aki március 15-től hivatalosan is a cég ügyvezetőjévé vált. Az új vezetés a dinamikus növekedésben, új piaci rések kihasználásában látta a bővülési lehetőséget, ezért a fapados forradalom által eddig csak kevésbé érintett (csak berepülő gépek) Cipruson 2010. március 28-án új, a társaság negyedik bázisát hozták létre, és egy Boeing 737-800 repülőgépet a larnakai repülőtéren állomásoztattak.  A szolgáltatások ciprusi népszerűsítésével egy helyi ügynökséget, az Orthodoxou Aviation Ltd.-t bízták meg. A nagy kérdés azonban a siker mértéke! Jól lettek-e a piaci feltételek felmérve, megfelelő partnert találtak-e az együttműködésre?A személyes tapasztalat és a beszámoló megírásának időpontjában ismertté vált információk alapján sajnos egyértelműen nem a válasz! Augusztusban kiderült, hogy felszámolják a larnakai bázist, így sajnos jövő re már nem lesz lehetőségünk Aphrodité szigetére olcsón eljutni. A bázisbezárást a mi tapasztalatink is indokolják, a főszezon kezdetén, június közepén fantasztikus időjárás mellett a gépek alig 30%-os töltöttséggel repültek. A társaság sem sokat tett a jobb kihasználásáért, hiszen a kezdeti kedvező árú jegyek után csak drága, 70-100 euró, vagy afölötti áron kínáltak jegyeket, újabb akciókat annak ellenére sem indítottak, hogy a kapacitásoknak még csak a  fele sem volt lekötve indulás előtti hetekben.

S végül a legfrissebb: a Blue Air gépeit sorra foglalják le a cég adósságai miatt. Könnyen lehet, hogy már nincs sok hátra a cég életéből, s a Wizz ezerrel készül, hogy rámásszon romániai pozícióira. Aki tehát még náluk foglal, kiemelt kockázatot vállal.