De jó lett volna egy olyan év, amikor nem fázunk rá valamelyik ryanair-es utunkra. Persze szerintük szavunk nem lehet, az időjárás a hibás. Ami pesze igaz, de a történetből mégis jól látszik, mennyire képtelen a Ryanair a legminimálisabb mértékben sem az utasok érdekében tevékenykedni. Átszállásos hazautunknál készültünk a lekésés esetére B-tervvel, aztán viszont C-terv lett a dologból, mert elindulni sem tudtunk hazafelé Göteborgból. Egy újabb tanmese minden leendő Ryanair-utasnak.

Nincs nekünk szerencsénk ezzel a Ryanairrel. Három év alatt immár harmadszor szopunk be divertet, illetve törlést. Előbbi a kisebb gáz, ha nem tudunk leszállni a célállomáson, olyan reptérre divertálunk, ahol alkalmasak a feltételek a landolásra, tiszta sor. Csakhogy ha arról a reptérről indulnánk, ahol épp nem tud leszállni a gép, akkor sorsunk attól függ, melyik légitársasággal repülnénk. Persze másoknál is vannak időjárási okokból törlések, de ha történetesen Ryanairrel utaznánk, szinte 100 százalékos eséllyel cseszhetjük az utunkat. Csak felvillan a cancelled felirat, aztán az utas mehet is, ahova akar. Ez a veszély ráadásul épp azokon a kis reptereken nagy, ahova az ultra fapadosok járnak, esetünkben sem volt semmi fennakadás a szomszédos nagy reptéren, csak a miénknek okozott leküzdhetetlen feladatot néhány centi hó. Ködnél hasonló a helyzet, nem ritka eset, a héten is napi több olyan volt, hogy a modernebb leszállítóberendezéssel rendelkező nagy reptéren semmi fennakadás, de a Ryanair már nem tud leszállni az ő kis repterén.

Ez a kanyar kimondottan egy Foals koncert miatt szerveződött. Nem akartunk mást, mint a koncertet megnézni, meg vasárnap egy kicsit mászkálni Göteborgban, például a Liseberg karácsonyi vásár forgatagában. A szervezés alapelve volt, hogy szombaton induljunk és már vasárnap hazaérjünk. Mivel csak heti 2 Wizz van Göteborgba, nyilvánvaló volt, hogy az egyik útirány átszállással megy csak. Ezért a hazaút terve az volt, hogy Brüsszelbe, pontosabban Charleroi-ba Ryanair, onnan haza Wizz.

Mivel kevesebb mint 2 óra volt a két gép között, a B terv az volt, hogy ha lekéssük CRL-ben a Wizzt, a másnap reggelire átíratjuk a jegyet 60 euróért és megalszunk a Formule1-ben. Amúgy Göteborgban is F1 hotelt foglaltunk, olyan brutál drága volt az összes alternatív megoldás.

Tudatos, mindenre felkészülő utasként még az időjárás-jelentéseket is folyamatosan csekkoltuk, hogy lehet-e valahol fennakadás. CRL-re havat mondtak, ezen kicsit aggódtunk, Göteborgra viszont minimális hóesést, illetve esőt, így ezen nem görcsöltünk. Mindig az adott ország által készített prognózisokat figyeljük, mert a helyi hatásokat ők jobban beépítik, mint a globális, gépi prognózisok. De ma már ezzel együtt tudjuk, hogy a svéd meteorológiai intézet előrejelzése se ér egy kalap szart se.

Az út első fele teljesen átlagos volt. Az egyik Wizz-gép a spanyol irányítók hirtelen sztrájkja miatt kintragadt valahol, a reggeli Barcelona törölve lett. A mi járatunkat ez nem érintette. Persze a felesleges utaszívatás most se maradt el Ferihegyen, indulás előtt 45 perccel elkezdték a beszállítást, pontosabban az emberek buszokba terelését. Aztán jó fél órát állt is a tömeg a buszban – az első indulás előtt 20 perccel, a másik 15-nél indult el. Valaki elmagyarázhatná, hogy ebben mi a jó. Aztán a gépbe szállva kiderült, hogy a légtér telítettsége miatt 20 perc késéssel indulunk, ami persze bármikor benne van a pakliban. Az utazás során gyönyörűen látszott a Magas-Tátra, leszálláskor viszont talán ha 2 kilométerrel a pálya előtt bukkantunk elő a felhőből. Nagy meglepetésünkre 4 gép állt a betonon, egy Wizz és 3 Ryanair. Alig fértünk el. A terminálba érve kiderült, hogy mindhárom Ryan-gép ittragadt a spanyol sztrájk miatt, kettőnél az volt kiírva, hogy további infó este 7-kor, az alicante-i járatot pedig törölték. A másik Wizzel nem volt gond, épp indult vissza Varsóba, amikor kiszálltunk.

A reptér, ahova érkeztünk, Göteborg City névre hallgat. Jó marketingfogás volt Save-ról átkeresztelni, mert ugyanúgy kint van ez is a prérin, mint a fő reptér Landvetter, de ez jópár kilométerrel közelebb van a városhoz, mint a másik. Azon kevés hely egyike tehát Göteborg, ahol a fapados reptér közelebb van a központhoz, mint a szép nagy főreptér. Ez amúgy megmutatkozik a reptéri busz árában is, olcsóbb a kijutás a City-re, mint Landvetterre.

Elvileg városi busszal is be lehet jutni a központba (36-osról 25-ösre átszállva), de ezt nem erőltettük, mivel óránként jár és nem találtunk a reptéren helyet, ahol árultak volna városi buszjegyet. A sofőr meg állítólag nem ad, mobillal lehet venni, de csak svédről – köszi. Így maradt a reptéri járat 60 koronáért. A Formule1  hotelhez a 80-as busz visz ki, 20 perces út a központi buszállomásról, amit Nils Ericson terminálnak hívnak. Lényegében a hotel előtt tesz le, nagyon kényelmes a megközelítése, Radiomotet a megálló neve. A napijegy amúgy 65 korona, megéri megvenni.

Nos, jöjjön a hazaút. A hó egész éjjel, majd délelőtt is esett, de nem nagy intenzitással. Gondoltuk, egy olyan fejlett államban, mint Svédország, a legkisebb problémát sem jelentheti a futópálya letakarítása egy ekkora hóeséstől (kb. 5 centi hullott) Aztán kiderült, hogy igen. Előttünk Weezéből jött egy gép, amire hirtelen kiírták, hogy divertált, illetve törölték. Ugyanazon a monitoron vannak az érkező és induló járatok, így hamar kiderült, hogy a gép a fő reptéren szállt le. Közben befizettünk fél óra netre és láttuk, hogy a brüsszeli hó bejött, fennakadások voltak CRL-en. Több óráig nem indult egy járat se onnan, egyértelmű volt, hogy késni fog a miénk is. Veszélybe került a csatlakozásunk, de azt is láttuk a neten, hogy az a Wizz-gép is elhasalt Eindhovenben, aminek a következő köre CRL volt. Legalább másfél órának tűnt a késése, így bíztunk benne, hogy ha késik is a Ryanair, a Wizz is fog, így még elérhetjük CRL-ben.

Persze a Weeze-i gép törlése miatt eljátszottunk azzal a gondolattal is, hogy a mi járatunk is áldozatul esik. El is kezdtük a C tervek gyártását, bár bíztunk abban, hogy végül mégis menni fog a járat. Mivel a mi gépünk késve indult CRL-ből, a következő járat, aminek le kellett volna szállnia, a kaunasi volt. Láttuk a neten, hogy elindult és vártuk, le tud-e szállni. Nem, divert, törlés ez is. Fasza. Közben elindult a mi járatunk CRL-ből, de addigra kész lett a C terv, mindjárt 2 is. Az egyik verzió az volt, hogy átíratjuk a jegyünket az este 9-es londonira, éjjel átbuszozunk Lutonba, onnan meg a reggeli Wizzel hazareppenünk. A másik pedig az volt, hogy reggel elvonatozunk Malmöbe és onnan haza Wizzel. Áldassék a Wizz neve, hogy még másnapra is ad megfizethető jegyeket. A Norwegian 170 euróért adta volna a Koppenhága-Bécset, a Malév meg a másnap reggeli Göteborg-Budapestért 86 ezer forintot kért volna. Na ne vicceljünk, kérem szépen!

Eltelt egy óra, tudtuk, hogy nagyjából jönnie kéne a gépnek, s egyszer csak felvillant a mi járatunknál is a cancelled felirat. Hurrá!

És akkor egy pillanatra hadd fejtsük ki, hogy miért szemétség a Ryanair részéről ez az eljárás. Azt nyilván nem várhatjuk el ultra fapados szinten, hogy minden divertnél megvárja a másik reptéren leszállt gép, hogy oda átbuszoztassák az eredeti reptéren ragadt utasokat. Főleg nem, ha messze van a két reptér, mint például annak idején Cork és Shannon. De itt délután 2-kor pontosan látszott, hogy ha a Weeze-i gép nem tudott leszállni, akkor a többi se nagyon fog. A meteorológiai radarképen pontosan látszott, hogy még pár órán át folytatódik a havazás. Estig még 6 Ryanair és egy helyi cég belföldi járata volt kiírva, utóbbi is divertált, de már buszoztatták is az utasokat Landvetterre, ahogy azt illik. A Ryanair újra magasról leszarta az utasait, képtelen volt átvinni őket a kevesebb mint 50 kilométerre levő fő reptérre. Nagy költség nem lett volna, mert Landvetterről amúgy is buszoztatták az utasokat a városba, illetve az eredeti leszállóhelyre.

Utólag aztán láttuk, hogy az utolsó két járatnál már meg tudták oldani ezt a hatalmas feladatot. Alicante és London deivertált ugyan, de a visszút már nem törlődött, átbuszoztatták az utasokat Landvetterre. Okot nem tudunk, Alicanténál talán szerepet játszott, hogy ha már két nappal korábban törölték, ezt a fullra töltött járatot már nagyon nem kéne. Abból azért lehetett volna balhé, hogy két nap várakozás után újra nem viszik el az utast – persze ez csak spekuláció.

Ami még feltétlen megjegyzendő, hogy a reptéren töltött idő alatt egyetlen pillanatra sem állt rendelkezésre egyetlen illetékes se, aki bármit is tudott volna mondani a helyzetről. Mivel egy gép sem indult, a kapunak a közelébe se jöttek reptériek. Mi minden infót levadásztunk a netről, pontosan tudtuk, hol járnak a gépek, de ha valakinek kérdése lett volna, vagy segítségre lett volna szüksége, arra esélye sem volt. Az utastájékoztatás abban merült ki, hogy amikor törölték a járatokat, bemondták a hangosba, hogy menjenek ki az utasok és a csekkin pultoknál lehet átíratni a jegyeket. Amúgy 2 órával a menetrendi indulás után még nem derült ki, hogy mi lesz a gépünkkel, csak a késés volt biztos. Járt volna tehát az étel-ital, amit persze szintén magasról leszartak, semmit sem kaptunk. Egy pillanatra beugrott, hogy rá kéne kérdezni, de nem volt kinél. Szóval így néz ki a törlés és az utasellátás és tájékoztatás Ryanair-módra. Még jó, hogy a tranzit nagy, meleg és kényelmes, ami meglepő egy ilyen kis reptéren.

Visszatérve a hazaúthoz, azon agyaltunk, hogy melyik C-tervre szavazzunk. A londonosnál nem kellett volna szállást fizetni, de drágább volt a Wizz-jegy (talán 68 font), Malmöből viszont még volt 499 koronás jegy, s közben épp a nekünk jó, 7.27-kor induló Göteborg-Malmö vonatra kínált a vasút honlapja relatíve olcsó jegyet. Végül főleg azért szavaztunk a malmös megoldásra, mert benne volt a pakliban, hogy Londont is törlik és akkor este 9-kor, vagy 10-kor  állunk ott, ahol a part szakad. És szállásunk sem lett volna, mert az F1 recepció bezár 9-kor, utána már csak a szállóvendégek tudnak bejutni a szobakódjukkal. Gyorsan megvettük hát a másnapi Malmö-Budapest repjegyet (az nagyon fájt, hogy fizettünk a reptéri csekkinért, de hát nem volt választásunk, nem volt esélyünk printerhez kerülni beszkártyát nyomtatni), a vonatjegyet és befoglaltuk még egy napra az F1 szállodát. De baromira koncentrálni kellett, mert a Wizz hitelkártya napi 5 tranzakciót enged, komolyan ki kellett sakkozni, mit fizetünk azzal és mit a másikkal, az Electronnal. Főleg, hogy már használtuk délelőtt kétszer a Wizz-kártyát. Ha nincs nálunk két bankkártya, borult, vagy legalábbis nagyon megnehezedett volna a C-terv, vagyis a gyors hazajutás megszervezése.

A Ryanair jegy árát persze visszakapjuk, nagyjából annyiba került a vonatjegy. Viszont a Malmö-Budapest Wizz jegy, a plusz szállás, a plusz két reptéri busz (Göteborg, illetve Lund-Malmö reptér)  az a veszteség, amit kénytelenek voltunk benyelni. Még olcsón meg is úsztuk, ennél sokkal keményebben is rá lehet faragni egy törlésre. De így se kívánjuk senkinek. Azon meg el se merünk gondolkodni, hogy ha nem vagyunk az átlagnál jobban képben a rendszer működéséről, akkor mikor, hogyan és mennyiből jutunk haza. 

(Zárszó: ha ma, épp két héttel később vagyunk ott, ugyanígy beszopjuk. Sőt a hazaút is sokkal drágább lett volna a karácsonyi árak miatt)