Jó sok útleírással tarozunk már, most már aztán nagyon próbáljuk behozni a lemaradást. Tettünk végre egy sikeres Budapest-Edinburgh-Lanzarote-Budapest háromszöget, amiről a napokban készül el a beszámoló. Addig is egy kisebb háromszögről. November végén újra egy koncert miatt indultunk útnak, de nagyon snassz lett volna egy berlini retúr, ezért megnéztük, mi szépet lehetne olcsón beletenni úgy, hogy belefér a hétvégébe. Pisa nyert, s nagyon jól éreztük magunkat.

Amikor a Balaton Soundon elmaradt a Klaxons, megfogadtuk, hogy majd egy fapados kanyar keretében elcsípjük őket valahol. A lelkesedés tovább erősödött, amikor meghallgattuk a zenekar új lemezét. Szabihiány és iskolai kötelezettségek miatt csak szombati, esetleg pénteki dátumok jöhettek szóba, már csak azt kellett végigzongorázni, hogy hol lehet a megfelelő napra olcsón eljutni. Végül egy olyan hétévége tűnt a legjobbnak, amikor pénteken Berlinben, szombaton pedig Koppenhágában játszott a zenekar. A vicc az volt, hogy a dán fővárosba történő eljutás is úgy volt a leglogikusabb, hogy Berlinen át. Ezért aztán úgy döntöttünk, kockáztatunk egy kicsit és maradunk a péntek esti Berlinnél.

A kockázatot az jelentette, hogy a gép érkezése és a koncertkezdés között alig több mint 2 óra volt menetrend szerint, azt pedig megszoktuk, hogy az easyJet szinte mindig késik 1-2 órát, ha mi utazunk vele. A hazaútra egyszerű megoldás lett volna a közvetlen járat vasárnap Berlinből, de inkább melegebb helyre vágytunk. Vasárnap jó időben van Pisa-Budapest járat, szombat délelőtt pedig kínálta magát a Berlin-Pisa, így erre a verzióra szavaztunk. Persze a végső szót csak akkor mondtuk ki, amikor jött az easy akciója, ennek keretében és a szokott auguri promó kód felhasználásával a berlini jegyet 12, a pisait pedig 11 euróért sikerült beszerezni. A Wizznél a hazaút a Pisa esetében alapárat jelentő 14,99 euró volt, nem volt értelme jobbra várni, megvettük azt is. Így ennek a karikának a repjegyeit is sikerült összerakni nagyjából egy tizesből.

Már csak a két szállás hiányzott. Berlinben mindenképp a kocerthelyszín környékén keresgéltünk, bízva abban, hogy lesz még idő a koncert előbb bejelentkezni. Egy Ibis lett a nyerő, 49 euróért, egy kis csalással. Az Ibisnél 11 éves korig tartják gyereknek a gyereket, mi be is írtuk, hogy lesz egy ennyi idős kölök velünk. A valóság ennél 3 évvel több volt, de így számíthattunk 3 ágyas szobára, 3 ágyneművel. Az alternatívának számító szállodák drágák voltak és a hostelek is 12-14 eurónál indultak/fő, akkor pedig már nyilván egy normális szállodába megyünk 16-ért koponyánként. Pisában viszont egyáltalán nem sikerült megfizethető áron szállodát találni, végül a Pisa Hostelt választottuk, 6 ágyas szobában, 10 euróért/fő. Persze bíztunk abban, hogy nem lesz tele a hostel és akkor üres marad a másik 3 ágy.

Mivel péntek délután indultunk, a reptér megközelítéséhez a vonatot választottuk. Láttuk, hogy sok gép indul a környékünkön, ezért másfél órával indulás előtt kimentünk. Ahogy vártuk, hatalmas sor, 40 percet álltunk sorba a szekuhoz. Hihetetlenül idegesítő tud ez lenni. Azon már nem akadtunk le, hogy a gépünkre az érkezési oldalon fél órás kését jeleztek. Mikor odaértünk a szeku előtti beszállókártya-ellenőrzéshez, szóltak, hogy álljunk a rövidebb, gyorsabb sorba, mert mindjárt indul a beszállítás. Köszöntük szépen, odaálltunk, persze tudunk, amit ők nem, hogy a gép késik, odébb van még a beszállítás.

Aztán eljött az is, de kisebb botrányba fulladt. Igaz, hogy több Menzies által kiszolgált gép is volt egyszerre, de hihetetlen fejetlenség uralkodott. A gép leszállt, a nép sorbaállt, de busz nem jött még fél óráig. Már a beszállítós csajok is idegesek voltak, de nem tudtak mit csinálni. Vicces közjáték következett: a sorbaállók előtt elég hangosan dumáltak a Menzies-es lányok, így azt is hallottuk, hogy hány utas lesz a gépen és nincs köztük gyerek. Aztán 10 perc múlva ugyanaz a hölgy bekonferálta a hangosba, hogy a gyerekesek fáradjanak előre. Mögöttünk egy borgőzös hang: „nem te mondtad, hogy nincs gyerek, b**meg?”

Innentől már flottul mentek a dolgok, noha a budapesti földi kiszolgálás zsenialitása miatt a késés több mint 1 órára nőtt. Berlinben 0 fok és hó fogadott és valahol a legtávolabbi részen sikerült minket kiszállítani, baktattunk vagy 10 percet a kijáratig. Nagy lépésekben csörtettünk a vasútállomás felé, ahol kis tanácstalanság után megvettük a vonatjegyeket. A HÉV helyett a vonatot érdemes választani, mert az csak egyszer áll meg és kevesebb mint 20 perc alatt beér az Ostbahnhofra – mi legalábbis ide mentünk.

Az állomáson még útba ejtettük a Lidl-t hogy feltankoljunk 4 eurós Bailey's utánzatból, meg egyéb italokból, majd átsétáltunk az 5 percre levő szállodába. Biztos ami biztos csak ketten csekkoltunk, szerencsére nem cserélték kisebbre a szobánkat. A cuccok ledobása után 20 perc sétával már a koncert helyszínén voltunk, épp időben. A nagy buli után még egy kis metrózás és séta is belefért lefekvés előtt, városnézéssel nem számoltunk, láttuk már párszor.

Másnap szintén vonattal mentünk ki a reptérre, 1 órával a gép indulása előtt mentünk át a szekun, ahol nem volt sor. Még jó, hogy nem korábban: ez az egész egy szarkupac, sohol nem lehetett leülni, alig volt hely, emberből viszont annál több. Felkerült a legszarabb repterek listájára ez is, várjuk, hogy megnyíljon végre az új Berlin International a szomszédban, Schönefeldet pedig dózerolják le végre. A beszállításnál is felesleges állatás, a szobába belépés előtt beszkártya-ellenőrzés, a gép meg kb. 20 perc múlva jött, itt se volt annyi hely, hogy mindenki leüljön. Sőt, még a felének se. És WC se volt, ha valakinek kellett, az megszívta. Örültünk, hogy végre elhagyjuk ezt a tré repteret, a géphez séta után maga az utazás nagyon szép volt. Szinte végig tiszta volt az idő, gyönyörű látványt nyújtottak az Alpok csúcsai és völgyei, ahogy átrepültünk felettük.

Pisában úgy döntöttünk, hogy a másfél kilométerre levő szállást lábbusszal közelítjük meg. Pont útbaesett egy Coop, így folyadékgondjaink is megoldódtak, feltankoltunk a szokásos San Benedetto ice teából másnap délutánig. A hostellel mákunk volt, nem volt más a szobában. Mondjuk elszoktunk kissé a sok macerától: letét a szobakulcsért, beléptető papír, elmenni az ágyneműhuzatokért, majd felvinni, felhúzni. A szobában a 3 emeletes ágyon kívül semmi nem volt, leülni is alig lehetett. Elég hideg is volt, szerencsére este azért beindult a fűtés. Még jó, hogy eleve csak aludni akartunk itt. Egy pozitívumot azért ki kell emelni: ez az ingyen wifi.

A szombat délutánt Luccának szántuk, érdemes is oda átruccanni. Elvileg fél óránként megy a vonat, a gyakorlatban össze-vissza. Mi csak 5 perc késéssel indultunk, aztán 20 percet álltunk az első állomáson, visszafelé meg igazi olaszosan 1 perccel indulás előtt jött meg a laza bakter és nyitotta ki a vonatot. Sajnos Luccában épp lekéstük a toronyba való felmenetelt, mert sokat időztünk a csokivásárban. Viszont az állomás mellett olcsón, nagyon jót pizzáztunk.

Vasárnapra Pisa maradt, a rossz idő azonban az előrejelzésnek megfelelően megjött, így az eső miatt kissé lerövidítettük. Persze a ferde torony megvolt, drága (15 euró), de egyszer mindenkinek érdemes felmenni, nagy élmény.

A hazaút már nem tartogatott izgalmakat. Az eső miatt vonattal mentünk ki a reptérre (fél óránként megy a főállomásról, ami 5 perc séta a hosteltől), a forgalom kicsi volt, szekuzás pillanatok alatt, várakozás a gépre, közben nézegetve a szakadó esőt. Kézipogyók számával és méretével itt se foglalkozott senki, viszont újabban Wizzék megkérik az utasokat, hogy csak a gurulós bőröndöket tegyék fel a tárolóba, a kabátokat meg csak a végén. Jó ötlet, de a többséget nem érdekli, feldob mindent, aztán leül. A gép pontosan jött, majd kerek 1 órás reppenés után landoltunk, végig felhők felett, leszállás szerencsére a város irányából.

Szép volt, jó volt, folytatjuk…