Induló, nem bejáratott útvonalként  nagy Wizz áremelések közepette is vannak jó árú jegyek Isztambulba, a 16 ezres retúr nagyon rendben van. A fapadosinnfo.hu stábjából hárman is zsákoltak jegyet különböző időpontokra, elsőként Balázs abszolválta a török kanyart. A beszámolóban ezúttal nem a jegyvadászati és repülési élmények dominálnak, hanem a praktikus tudnivalók a látnivalóktól az árakon át a helyi és a reptéri közlekedésig. Egy biztos: ajánlott a város.

Odaút: 2011. 02.02. szerda, 6:10, Wizzair

Hajnali 5 körül értünk a reptérre, semmi sor nem volt. A gépen gyenge félház, tán még annyi sem. A túlsó sorban egy török anya próbálta elhallgattatni bömbölő kislányát, kevés sikerrel, a környékről aki tehette elült. Az út eseménytelenül telt (=átaludtuk), bár a kisgyerek végig bömbölt.Sabiha Göcken-en csőre érkeztünk. Hatalmas, modern reptér. Sok séta után vízumkiváltás (15 EUR/fő, egyoldalúan csak a magyaroknak kell Törökörszágban, nekik nálunk nem, rohadjanak meg.)

Reptéri transzfer be

Kiérve sokféle busz ácsorgott az épület alatt, előtt, de még benn, a vízumra várva fotóztam egy falitérképet az eljutási lehetőségekről, így az E10-es buszt választottuk. Ez egy normál helyi buszjárat, 15-30 percenként indul, van belőle sima és expressz, és a Kadiköy  kompkikötőig közlekedik. Kb. 45 perc alatt értünk oda, jegyet a sofőrnél váltottunk, 3.30-ért, de végül 3.50-nel számolva adott vissza. A felszálláskor adott egy „kulcsot”, amit oda kellett nyomni a fedélzeti jegykezelő képhez, nem sikerült, segített.A busz pont a komphoz vitt, ami átlag 15 percenként indult át az Aranyszarv öbölbe, a Galata híd lábához (Eminömü/Karaköy). A kompról szépen látszott a reggeli napfényben fürdőző város, ki lehetett menni a tatra fotózni, és a tiltás ellenére dohányzók füstjét szívni. Török tea is kapható volt a hajón, sokan ittak. 

Helyi közlekedés

Van egy elég szétszabdalt kötöttpályás hálózat, mely alapvetően 1 hosszú villamosvonalból (és egy-két apróbb vonalból), 2 (nem érintkező) metróvonalból, és több siklóból áll, plusz van még ez-meg-az az ázsiai oldalon is, illetve van egy frankó körúti buszkorridor, mely mint ilyen, - tudtommal – egyedülálló Európában (Dél-Amerikában sok van ilyen, metró kapacitással bír). Ez utóbbit kivéve mindenre 1.75 líra a jegy, pontosabban a zseton, melyet a peronra lépés előtt, automatából lehet venni (néha van benne 20 „penny” kedvezmény), és a villáskapun áthaladás előtt bedobni. Egy útra jó a jegy, átszálláskor újat kell venni, ami azért bosszantó, mert az északi oldal sétáló- és bevásárlóutcája, amin a Taksim-Tünel nosztalgiavillamos ingázik párhuzamos, és nem érintkezik a fő villamossal. Két sikló is összeköti őket ugyan, de talán érdemesebb dombot mászni, vagy leereszkedni a kis utcákon. Szintén macerás az átszállás a fővillamos és a kismetró között, Arkaköynél, vagy egy megállóval előtte. (ezzel a metróval érhető el a nagy távolsági buszállomás, és egy nagy bevásárlóközpont is, IKEA-val, Praktikerrel, Carrefour-ral.) 

Vásárlás

A fentieken túl főleg kis sarki boltok vannak, kiemelendő ezek közül a DIA diszkont bolthálózat, mely olykor egész sokáig nyitva van, kiscsemegéhez méltó választéka, és baráti ára van.A Nagy Bazár túldimenzionált. Igazából csupa bóvli, de irdatlan területen (Ezzel vitatkoznék - a szerk. :). Az arany és bőr részleg hatalmas, a minőséget nem tudtuk megítélni. Délelőtt „morning price” van, de ezt nem kell elhinni. Elsőre mindent drágábbnak mondanak, mint a normál bolti ára, de megfelezik „just for you”. És persze mindenki ismeri Attilát, és felismerik a magyar beszédet.Vigyázni kell a barátkozó árusokkal, eladni akarnak, nem barátkozni, még akkor is, ha ezt mondják.

Minket például beinvitált a boltjába egy szőnyeges, pedig mondtuk, hogy nem akarunk szőnyeget venni. Nem baj, meghív egy teára, bemutatja a boltját, magyar barátainak, no push. Majdnem így is lett. Kitekert nekünk vagy 30 szőnyeget, bemutatta a készítésüket, jellemzőiket. Kizárásos alapon kiválasztatottunk 3-at, ami tetszett nekünk. A végén leírta, 425 euró a legkisebb. Kérdezte mennyit adnánk érte. Leírtam, neki, hogy 50-et. Erre baromi ideges lett, hozzánkvágta a cetlit, mi pedig menekültünk a boltból. Az ajtóban az öregek csak röhögtek. Két perc múlva utánunk jött az utcán, és mondta, hogy fizessük ki a teát. Kérdeztem mennyi. 25, mondta. Na szia, mondtam :) Ha mond 4 lírát, még ki is fizettem volna, ennyit megért a félórás szőnyegshow :) 

Gyönyörű és nagyon-nagyon finom torta-szeletek díszítik sok kávézó kirakatát. Drágák, 5-7 líra körüli összegbe kerülnek, tapasztalatunk szerint áruk arányos a minőségükkel. Az egyik bolthálózatban állandó „PASTA 50% OFF” akció van, neonnal hirdetve, de nem éri meg: bár szép a tortájuk, ehetetlenül rossz.A kávézókban van némi könnyű kaja is, pizzák, melegszendvicsek, saláták, féltálételek. Ugyanez a Taksimtól két metrómegállóra kifelé, az első mellékutcában negyedáron van, igaz, kézzel-lábbal kell mutogatni, de aranyosak a helyiek.A Taksim-Tünel közötti, nosztalgiavillamosos sétálóutcán egy-két nemzetközi márka mellett volt sok török divatüzlet is, köztük egész jó férfi cuccokkal, baráti áron. Egy-két inget, nyakkendőt, vagy akár öltönyt, télikabátot is megéri zsákolni. 

Pénzváltás

Bárhol találhatunk ilyet, a reptéren csak legfeljebb annyit váltsunk, ami a buszra kell. Comission általában nincs. Az árfolyamok napközben is változnak. A marzsok kicsik, pl. eurót 2.17-ért adtak, 2.15-ért vettek. 

Látnivalók

A Hagia Sophia nevű bazilika-szerűség, és a közeli Kék mecset , illetve a Topkapi Palota meglátogatását minden utikönyv ajánlja. Jó ha tudjuk, hogy ezekbe 20 líránál kezdődik a beugró, az utóbbiban további 15 líra a Hárem. Ez szerintünk sok. A Kék mecset viszont ingyenes, csak ima idején nem lehet bemenni. Viszont benn lehet maradni. Megéri ez azt a kb. fél órát, és a szőnyegen ücsörögve végignézni, ahogy összegyűlnek (az utolsó pillanatokban befutnak) a muszlimok, hajlonganak, együtt imádkoznak.Sok látnivaló van még, de erről szóljon más. Érdemes tenni egy kétórás hajótúrát Eminönü-ből, a második Boszporusz hídig, 10 líra per fő, és megafonnal hivogatják a vendégeket a kis hajókra, rögtön a villamos alatti aluljáróból kijőve. 

Szállás

Mi a Hotel Californiában*** aludtunk, egész közel a Nagy Bazárhoz és a Kék Mecsethez. 3500 ft/fő volt egy éjszaka, fürdőszobás, kétágyas szobában. Ennél többet nem érdemes fizetni egy szobáért, ennyiért is van jó szállás. A reggeli felejthető volt. 

Reptéri transzfer ki

A reptérre kijutás tervezését jó előre el kell kezdeni. Nem indul túl korán a gép, de sosam lehet elég korán kiérni. A Havas busztársaság Taksim térről induló járatát választottuk. Sehol sincs kiírva honnan megy, elmondjuk hát. A Taksim tér közepén van egy park, annak nyugati oldalán van egy alacsony, étteremszerű beton-üveg építmény, na, az elől, onnan ahonnét előre már csak a park van tovább. Állítólag félóránként megy, gyakorlatilag is, kivéve ha nem. Vasárnap reggel bő 40 perc alatt kiértünk, hétköznap nyilván több. A buszra felszállva, leülve jön a kaller, 13 líra, 7-8 euró a jegy. 

Visszaút: 02.06 vasárnap

A reptér épületébe bejutni csak a „megszokott” biztonsági ellenőrzést (átvilágítás, fémkapu) követően lehet – de itt még nem kell kidobni az italokat! A becsekkolás 2 sorban ment, az egyikben keményen szívóztak, mérettek, kipakoltattak, a kézipogyóra is címkét raktak. A biztonság kedvéért lemértem a kézipogyómat egy szomszédos pult mérlegénél, aztán egy másiknál, több mint egy kiló difi volt közöttük. Csekkin után a kapukhoz indulva meglepetés: nincs szeku. Tényleg az lett volna az igazi a bejáratnál?...A „Duty free” boltok nem túl izgalmasak. A gép egy nem túl messzi kaputól indult, és igen, ott volt az igazi szeku, minden egyes kapunál külön. Mégpedig elég szigorú. Valakivel a tölthető akksijaikat is kipakoltatták. Magyaroktól szokatlan módon későn kezdett felfejlődni a sor a kapunál, de aki jól helyezkedett, mozizhatta a váróterembe érkezők szekuztatását. Ez szórakoztató, főleg, ha szívóznak szegény utastársainkkal. Hogy egyesek miket nem tartanak a kézipogyójukban :) A gépen a sztyuvik név szerint kerestek egy utast, tán Klaudiát. Háromszor is bemondták. Nem volt, ajtót zártunk, elrepültünk, kétharmad házzal.Viszlát Ázsia, hiányozni fox.